Nehezebbnél nehezebb megpróbáltatások jönnek egymás után, így négy nappal a londoni látogatást követően ma Rómát kéne bevenni. Némileg nyugtatóan hathat, hogy ha ma egy pont sem a zsákba, a harmadik hely még mindig garantált a forduló végén, sőt jó eséllyel akkor sincs baj, ha a Juventus ellen sem jön ki a lépés. A hétközben szintén BL meccsen vereséget szenvedő, a bajnokságban jelenleg kilencedik helyen álló farkasok ellen azonban mégiscsak jó lenne egy masszív teljesítmény.
Ha valaki a sorsolás után azt mondja, hogy az utolsó forduló előtt még reális esélyünk lesz a továbbjutásra egy ilyen kőkemény csoportban, akkor mosolyogva írom alá. Túl sokat vártunk arra, hogy ismét az elitben játszhassunk, ahhoz mindenképpen sokat, hogy panaszkodjunk. És mégis, csalódás lenne ha így esnénk ki. 10 percen múlt.
Mi nemhogy Rolexet nem kaptunk Icarditól, de egy Seiko kapitány által gyártott ördöngős apró óra (mely még zenélni is tud) sem esett le tőle karácsonyra, amiért segítettük, megvédtük, támadtuk, leszóltuk, dicsértük az elmúlt években. Ennek ellenére lesz beharangozó a ma esti meccs elé.
A múltkori megaégő "teljesítmény" után illett valamiféle kiengesztelést szállítani a szurkolók felé, és mi tagadás, a gyengécske Frosinone megfelelő alanynak tűnt a feladat kivitelezésére. Ez most egy jó kis este volt szerencsére.
Kemény mérkőzés, 0-0 áll az eredményjelzőn. Az Inter agya, Keita Baldé tör be balról, kicselez két védőt, kiváló helyzetbe kerül, már lendül a lába... De csak lövőcsel volt, tol rajta még egyet, és még egyet, és még egyet... Már a kapu másik oldalánál tologat öt védővel a nyakán, végül szemfüles megoldással a kapushoz sarkalja a labdát. Álmomban még sosem voltam ilyen ideges, pedig ott már vagy nyolcszor érettségiztem. De sebaj, utolsó perc, szöglet, valamelyik dromedár belefejeli, 1-0 ide! Győztünk! - kiáltok fel egy tippmix-szelót lobogtatva (ébren ilyet sem csinálok már,) az sem zavar, hogy a gólt Belletti öngóljának írják, ilyen nevű játékosa pedig bizisten nincs a Frosinonenak.
Valahogy napok óta nem volt jó előérzetem. Azt persze lehetett tudni, hogy a hétközi meccs 90 perces labdanyomozása után nem ez lesz az Inter idei legélesebb produktuma. Meg persze, az Atalanta eleve szeret szemétkedni (mikor épp nem kapnak egy hetest.) A menetrend sűrű, a kezdő kicsit fura, az eső pedig vigasztalhatatlanul ömlik a pályára. A csupa rossz előjelet pedig borzasztó jelenetek követték.
Bizony az, megmondhatja ezt bárki, akkor meg pláne el kell hinni, ha Ackbar admirális hívja fel rá a figyelmet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy mumushoz látogatunk, az elmúlt 10 évben mindössze kétszer sikerült nyerni a rendkívül randa, de annál dallamosabb nevű Atleti Azzurri d'Italia stadionban. Ennél szarabb mérlegünk idegenben csak a Genoa ellen van, oda 5 éve verését járunk
Kedd este a legerősebb kezdőcsapatunkkal fogadtuk a Messi nélküli Bacelonát. Az esélyesek még így sem mi voltunk, és azt hiszem, mérkőzés előtt a legtöbben aláírtuk volna az 1-1-es döntetlent. Hiszen a csapatok erejét nézve ez is bravúr. Mégis, – tegyétek a szívetekre a kezeteket – nincs bennetek valahol egy ici-pici hiányérzet, mintha valami még maradt volna a meccsben?
Kép: Inter.it
Ennél rövidebb beharangozó valószínűleg még nem volt a Nerazzurri blog történetében, kollégánk technikai problémája miatt most ez így sikerült, amiért elnézésetek kérjük. Viszont már mindenki remeg az idegtől, mi is vár majd ránk.
Pörögnek a meccsek, itt volt az idő másodjára is összegezni a havi történéseket. Spoiler: jó hangulatú podcastet hallgathattok, ugyanis pozitív időszakot hagytunk magunk mögött.