Vecino és Candreva után ő az, akit leghamarabb betalálnak egy-egy negatív kritikával az Inter-drukkerek. De vajon jogosan? Itt az ideje, hogy beszélgessünk a keret egyik lemegbízhatóbb, legszimpatikusabb játékosáról, Danilo D'Ambrosióról. Aki történetesen a kedvenc játékosom a mai Interből.

Azt hiszem, Csabinter írta körül D'ambrosio képességeit a legtökéletesebben, amikor  egy évekkel ezelőtti értékelőben azt írta, hogy nagyjából ugyanazt fogja hozni egy Barcelona és egy mondjuk egy Cagliari-szintű  csapat ellen is.

A nápolyi születésű védő bizony könnyű célpont az Inter-drukkerek számára: nincs olyan vereség, amikor ne venné elő valamelyik kommentelő a nevét, mint bűnbak, aki miatt éppen pontokat hullajtott a csapat. Bevallom töredelmesen nekem is kellett idő, míg elfogadtam, hogy alapemberré vált, sőt eleinte, inkább ellenszenvet váltott ki belőlem a semmitmondó játéka.

2014 januárjában hoztuk el Torinóból, miután nem akart szerződést hosszabbítani a bikákkal. 1,7 millió eurót, illetve Benassi játékjogának 50%-át adta érte az akkor még Thohir vezette klub. A saját nevelésű középpályás elvesztése kifejezetten érzékenyeken érintette az Inter drukkereket, némi vigaszt jelenthet, hogy a hírek szerint nyártól vissza akarjuk őt csábítani Milánóba.

A triplete óta nagyon sok játékossal melléfogott a klub és talán szélsőhátvédekkel égtünk be a legtöbbször. Maradva a jobboldalon, Maicon-óta Jonathan, Montoya, Santon, Cancelo és Vrsajklo is megfordult ezen a poszton, ám a portugál kivételével egyik sem tudott maradandót alkotni, D'Ambrosiót meg a padra száműzni pláne képtelenek voltak. Ez a névsor finoman szólva sem veretes és az a tény, hogy őket túlélte Danilo, még nem feltétlenül az ő dicsérete, mintsem inkább a felsorolt játékosok kritikája.

Mégis úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy elkezdjük értékelni, azt amit az Inter mezében már 168 tétmeccsen pályára lépő jobbhátvéd képvisel. Szerénység, alázatosság, megbízhatóság és törekvés a fejlődésre.

D'Ambrosio volt az a játékos, aki beismerte, hogy ő bizony nem egy Maicon, tőle senki se várja, hogy átrobog az ellenfél védelmén, majd gólpasszt ad, esetleg gólt lő. Szintén ő az, aki az első három itt töltött szezonjában nem tudott alapember lenni, mert mindig idehoztak valakit, akiről azt gondolták, hogy jobb nála.  Egyszer sem lehetett arról olvasni, hogy panaszkodna, esetleg távozni akarna a kevés játéklehetőség miatt.

És igen, ő a keret egyik legmegbízhatóbb játékosa. Ha nagyon akarnék biztosan tudnék találni egy gólt a közelmúltból, amit az ő hibájából kapott az Inter, akár az idei szezonból is. Mégis, az itt töltött öt és fél éve alatt egyetlen kirívó hibájára emlékszem, az speciel egy juventus elleni vereségbe került még 2016-ban.

A fejlődéséről meg annyit, hogy az évek alatt a támadójátéka is előrelépett. Ahogy ő fogalmazott, soha sem lesz belőle Maicon és alapvetően a stabil védőjátéka miatt lehet még mindig alapember, de a játék tanulható elemeit jól elsajátította támadóoldalon is. Idén már két gólnál és négy gólpassznál jár és ha egy picit ügyesebb, akkor az utóbbi lehetne több is.

Amit D'Ambrosio tud, az színtelen, szagtalan, mondhatni dögunalom. Biztos, hogy egy szélsőhátévdnek, fel s, alá robotoló, cselezőgépnek kell lennie? Biztos, hogy 2019-ben a szélsőhátvédek tökéletes prototípusa a brazil-minta, akik talán több gólt lőnek és gólpasszt adnak, mint a mi Danilónónk, de kétszer annyit is kapnak róluk?

Cancelo úgy maradt meg az Inter drukkerek fejében, mint aki Maicon óta a legjobb szélsővédőnk volt. Talán máris feledésbe merült, hogy védekezésben súlytalan volt és a beadásai néha candrevai szintet ütötték meg? Roberto Carlos kapcsán is mindenkinek a szabadrúgásai jutnak eszébe, nem pedig az, hogy bajnoki címek mentek el azon, hogy nem tudott védekezni.

Bár alapvetően nem szeretem statisztikai oldaláról megközelíteni a futballt - és D'ambrosio erényeit, hátrányait, pont nehéz számokkal  visszaadni- érdemes összehasonlítani az idei teljesítményét a rivális csapatok jobbhátvédjeivel.

forrás:whoscored.com

Jelenleg csak a Sassuolós Pol Lirola adott nála több gólpasszt a posztriválisai közül, aki ötször hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. Árnyalja a képet azonban, hogy a spanyol hat alkalommal is a középpálya szélén kapott lehetőséget.

Cancelo után az egész nyarat végigsírtuk ,majd egy kicsit még ősszel is hiányoltuk, mígnem szépen fokozatosan vissza esett a teljesítménye Torinóban és gyakorlatilag a játék egyetlen statisztikai elemében sem múlja felül D'Ambrosiót - az utóbbi hetekben nem egyszer végigpadozta a meccseket a portugál.

Danilo nem vált klasszis játékossá és soha nem is lesz az. Sőt, biztosak lehetünk benne, hogy a szurkolók, de akár a kínaiak által is vizionált Interben nem lesz több, egy cserejátékosnál, akire bármikor lehet számítani, ha baj van.  De ha ősztől is ő lesz a csapat első számú jobbhátvédje nem fogok aggódni, mert el tudja látni a feladatát.

A Laziónak bekotort gólját, vagy a Derbyn az utolsó perces önfeláldozó mentését biztosan nem feledjük egy darabig. Szintet nem vele fog lépni a jobbszárny, de  hiszem, hogy minden csapatnak van szüksége egy ilyen karakterre mint ő: egy alázatos, szerény, megbízható játékosra.

Danilo D'Ambrosio ilyen.