#Interiscoming, hirdette tavaly a csapat marketingosztálya egész szezonban, hogy aztán nyáron az #Interishere hashtag vegye át Trónok harcára ügyesen reflektáló aláírás helyét. De – bajnokok ligáját érő helyezés és nyári igazolások ide, szezonkezdet, Tottenham és Milan elleni rangadó oda, – a csapat csak tegnap este tért vissza az őt megillető helyre.
Mert tegnap sok-sok év után először fordult elő, hogy az Internazionale aktuális összecsapása volt A Meccs egy bajnokok ligája játéknapon.
Kép: Inter.it
És ez még akkor is igaz, ha tulajdonképpen az őszi csoportmeccsek közül ez volt a legkevésbé fontos. Ugyan hatalmas bravúr és presztízs lett volna a pontszerzés a Camp Nouban, nekünk nem a Barcelona ellen idegenben kell továbbjutnunk. Jó eséllyel mindenki nulla ponttal távozik majd innen. Ennek az összecsapásnak tehát az égvilágon semmi tétje nem volt, arra viszont remek alkalmat szolgáltatott, hogy megnézzük, hol tartunk. Valójában ez a meccs ajándék volt az egész csapat számára a tavalyi szereplés, és utolsó pillanatban összehozott bl-indulás után.Tekintve, hogy Asamoah-n kívül a kezdőből mindenki már tavaly is a csapat tagja volt, azt is el tudom képzelni, hogy a kopasz mester így ment be az öltözőbe: „Srácok, fantasztikus volt, ahogy kiharcoltátok, hogy itt lehessünk! Mutassátok meg mit tudtok! Ez most jutalomjáték, büszke vagyok rátok, megérdemlitek, hogy pályára léphessetek a Camp Nouban! Antonio, miért jelentkezel? Igen, Antonio, te is megérdemled, akkor is, ha a tavaszt végigbalfaszkodtad! De csak mert imádom a szakálladat.”
Megmondom őszintén, én például annyira elszoktam a főműsoridőtől, hogy el is felejtettem, hogy meccsek előtt van még egy fél óra felvezetés is a stúdióban, és nem kell arab streamekre vadászni tíz percen keresztül, mint egy átlagos El-meccsen. El is morzsoltam egy könnycseppet.
A Barcelonánál a sérült Messi helyén Rafinha játszott, aki utoljára szeptember közepén volt kezdő. Sajnos dolgozott benne a bizonyítási vágy...
Spalletti kicsit beszarian a stabil védekezésre fókuszálva küldte fel a csapatot, és tulajdonképpen 30 percen át be is vált az elképzelése. Az első 10-15 percben rendkívül aktívan támadtuk le a Barcelonát már a saját tizenhatosánál, Ter Stegen egy rosszul kirúgott labdáját például Perisic próbálta meg "besztankovicsozni", sajnos nem jött össze. Icardi előtt is akadt két helyzetecske, a gól viszont elmaradt. Ezt az agresszív letámadást azonban nem lehet sokáig bírni, főleg ha Nainggolan helyett Borja van a pályán, így a Barcelona szép lassan át is vette a kezdeményezést, és teljesen beszorítottak minket a kapunk elé. 
Védekezik a csapat: kettős védelmi vonalat próbáltunk felhúzni a kapunk elé, 4-4-1-1-es hadrendben. Az egész csapat tolódik, miközben a labdához legközelebbi játékos letámadja a labdás játékost.
A Barcelona viszont remekül járatja a labdát, pár passzal később már meg is vannak a szabad emberek. A kettős védőfal ellenére 3 játékos is befurakodik az Inter védelme és középpályája közé, a két szélsőhátvéd pedig gyönyörűen húzza szét a pályát. A 9 védekező játékos ellenére a passzsávokat nem sikerül lezárni, mindig van valaki üresen.
Ennek ellenére a katalánoknak egészen a 30. percig nem sikerült nagy gólhelyzetet kialakítaniuk, egy szöglet utáni fejest leszámítva főleg távoli lövésekkel próbálkoztak.
Azonban nem hiába vannak világklasszisok a pályán, Luis Suarez olyan hajszálpontos labdát tálalt Rafinha elé, amilyet kevesen tudnak a világon. Candreva biztos nem. Asamoah egyébként jól lemaradt az uruguayiról, Skriniar meg D'Ambrosio meg a gólszerzőről. Erről beszélt a kolléga a beharangozóban: a 99% itt nem elég.
Rafinha visszafogottan ünnepelt, pedig nem kis elégtétel lehetett ez számára, nem csak felénk, hanem a róla már-már lemondó katalán csapat felé is.
Ami a támadásépítésünket illeti, Valverde remekül készítette fel a csapatát. Mi alaphelyzetben a megszerzett labdát eljuttatjuk Brozovichoz, aki a két középső védőt bevonva felhozza a játékszert a középpályáig. Tegnap viszont Brozovic külön embert kapott, aki végig a nyakán lihegett. Emellett Skriniar és Miranda sem tudta egymás közt járatni a labdát, mert a Barcelona támadói már a tizenhatosunknál letámadják őket, sőt, minden olyan játékoson áll ember, akinek Handa könnyen ki tudná játszani a labdát. Szabadon van a két szélső védőnk, de az Asamoah előtti területet is jól zárja le a Barcelona játékosa. Danilót valószínűleg szándékosan hagyták viszonylag szabadabban, a támadásépítésben ő jelenti a legkisebb veszélyt.
Handa lepasszolja a labdát Skriniarnak, aki viszont onnan nem tud kit megjátszani, legfeljebb D'Ambrosiót. (Az meg nem egy életbiztosítás.)
Így a kapusnak nem marad más választása, mint hogy kirúgja a mezőnybe, a Barcelona játékosai viszont ezeket a párharcokat jó arányban nyerték.
A Barcelona hőtérképe
A Barcelona támadásban a bal oldalra helyezte a hangsúlyt, Jordi Alba 123-szor ért labdába, többször, mint Rakitic, Arthur vagy Busquets. A középpályán teljes mezőnyfölényben voltak, de hát az említett játékosokkal szemben mi Borját és Vecinot tudtuk kiállítani. Arthur játékát is öröm lett volna nézni semleges szurkolóként, pár év múlva ott lesz a neve mellett a király utótag is. Tavaly télen egyébként visszafogottan érdeklődtünk iránta...
A második félidőben annyiban változott a játék képe, hogy az 1-0 tudatában a Barca kicsit lassított, mi pedig jóval bátrabban jöttünk ki a kapunk elől. Egyrészt hatalmas segítség volt Politano beállítása, akinek az agilis játéka jóval több problémát okozott Candreva első félidei teljesítményénél. Ter Stegen hatalmasat mentett a szélről belőtt labdájánál, Perisic jól érkezett a bal oldalon, de az se kizárt, hogy a horvát nélkül is bement volna. Politanonak volt egy lövése is a tizenhatos előteréből, ami előtt Icardi remekül készítette le a labdát sarokkal, ha az olasz egy kicsit higgadtabb, hős lehetett volna. Másrészt újra láthattuk az első félidő eleji agresszív letámadást, ami többször zavarba hozta a katalánokat.
Ekkor már talán a Barcelona is elkezdett tartalékolni a hétvégi El Clasicóra, így a szorításból kijőve több helyzetet is ki tudtunk alakítani. Spalletti a második félidőben már kockáztatott, féltávtól egyszerre volt a pályán Icardi, Martinez, Politano és Keita is. Nyilván nem fociztuk le a katalánokat, de volt egy időszak, amikor az 1-1 ugyanúgy benne volt a játékban, mint a 2-0. Azt hiszem, ennél többet nem is remélhettünk.
Fotó: Reuters
A meccs jelenetét pedig egyértelműen Brozovic produkálta, aki Suárez szabadrúgásánál a sorfal alá becsúszva mentett.
Szép dolog lett volna egy pontszerzés, de ne felejtsük el, hogy nálunk még mindig Vecino, Borja, D'Ambrosio és Candreva szaladgál a pályán, szemben meg a kispadon is egy Vidal vagy Dembele ül. Afelől se legyen kétségünk, hogy ez a Barca tegnap kb 70%-on pörgött csak. Az sem segít, ha a balhátvédjük technikásabb, mint jóformán a csapatunkból bárki, és ha az egész kezdőnknek összesen nincs annyi pályára lépése a bl-ben, mint a túloldalon Busquetsnek egyedül. És igen, ez számít, mert a Serie A-ban a védelmet ritkán helyezik ilyen nyomás alá. Más kávéház.
Ezen a meccsen láthattuk, hogy hova kell eljutnunk, mi a cél. A Barcelona egy másik dimenzióban játszik, de ha folytatjuk a tudatos építkezést, pár éven belül újra lesz esélyünk ellenük. És igen, esetenként talán rossz volt nézni, hogy 2-3 passzt se tudunk megcsinálni, de néhány éve ugyanez volt a helyzet, csak akkor a Siena és a Chievo ellen. Micsoda különbség!
Továbbra sem sikerült tehát pontot szereznünk a bajnokok ligájában a Barcelona vendégeként, sőt, gólt sem lőttünk. 2003 februárjában 3-0-ra kaptunk ki, 2009 őszén 2-0-ra, 2010 tavaszán pedig 1-0-ra, a mainál jelentősen jobb kerettel.
A második félidei játékunk viszont már bizakodásra adhat okot a visszavágóra nézve. Hazai pályán se mi leszünk az esélyesek, de ott egy bravúr benne van a pakliban, és azzal akár be is biztosíthatjuk a továbbjutást.
És amúgy is, amikor legutóbb 2-0-ra kikaptunk a Barcelonától a csoportkörben, az idény végére egészen összeszedtük magunkat. Szóval az elődöntőben tali!
Osztályzatok
Handanovic: az olasz bajnokikkal ellentétben most akadt dolga bőven. Többször is bravúrral vagy szerencsével hárított, rajta nem múlott semmi. Maximálisan megérdemli, hogy végre ilyen meccseken játszhasson! A meccs embere – 7,5
D’Ambrosio: A Barca főleg az ő oldalát helyezte nyomás alá. Védőfeladatát nagyjából ellátta, bár tulajdonképpen mindkét gól a közte és Skriniar közti résből született. Így is volt 3 szerelése, 3 labdaszerzése. A támadásokhoz már nyilván nem maradt ereje. – 5
Skriniar: Bajban vagyok, mert a meccs 90%-ában jól látta el a feladatát, mégis lőttek két gólt mellőle. Bravúr kellett volna mindkét esetben, hogy tisztázni tudjon, de felmenteni sem tudom teljesen. Még így is volt 5 szerelése és 4 tisztázása, valamint a letámadás ellenére is 93%-osan passzolt. (Mellette Miranda 80%-ban tette jó helyre a labdát.) Az utóbbi időben voltak megingásai, de bízom benne, hogy nemsokára újra a tavalyi Skriniart láthatjuk. A világklasszis szinthez meg még hozzá kell szokni, a Serie A-ban kevés Suárez és Coutinho szaladgál. – 5,5
Miranda: A rutinja jól jött ezen a meccsen. Azért arra figyelhetett volna, hogy a 16-os előterében ne kövessen el felesleges szabálytalanságokat. Többnyire stabil volt. – 5,5
Asamoah: Az utóbbi két meccsen nem a szezon eleji Asamoah-t látjuk, a Milan ellen is voltak hajmeresztő megmozdulásai, itt most majdnem gólpasszt adott Lengletnek. Ha francia helyett bárki más áll ott, akkor már korábban 2-0 lett volna. – 5
Brozovic: A Barcelona készült az Inter játékából, Brozovic nyakán végig ott volt valaki, így a támadásépítésünk már sokszor a korai fázisban elhalt. Gyakorlatilag megakadályozták, hogy a középső védőkön kívül bárkinek sikeresen továbbadja a labdát, ilyen szoros őrizet mellett csak 80%-os passzpontosságot sikerült produkálnia. – 5,5
Vecino: Sokszor szidom, de az utóbbi két meccsen a védekezésből rendesen kivette a részét. Ma 7(!) szerelése volt, a Milan ellen 5. A szezon korábbi 8 meccse alatt összesen 13-ig jutott. Volt egy szép lövése is. Sajnos emellé csak 70%-ban tudott pontosan passzolni, de értékelem a fejlődését. – 6
Candreva: Nehéz értékelni a semmit, 16-szor ért labdába. A védekezésből megpróbálta kivenni a részét, volt két tisztázása. – 4
Borja Valero: A meccs nagy részében teljesen elzárták a labdától, mindössze 29-szer találkozott vele, akkor sem tudott igazából semmi hasznosat se csinálni. Ninja nagyon hiányzott. – 5
Perisic: Semmi kiemelkedő, semmi szörnyű. Jól védekezett, volt 4 felszabadítása, elől próbálkozott elfutásokkal, volt egy jó beadása Icardi felé, de sajnos a klasszis most nem bújt elő belőle. – 5,5
Icardi: A kevés labdaérintéséből is veszélyes tudott lenni, ha nem csúszik el döntő pillanatban, máshogy alakulhatott volna mérkőzés. Perisic labdáját nem tudta a hálóba pörgetni, Politanonak viszont gyönyörűen készített le sarokkal egy labdát lövésre. 4 fejpárbajt is nyert, és benne volt a gól a játékában. – 5,5
Politano: A beállása rögtön változást hozott az addigi támadójátékba, a félidő elején többször is veszélyesen ment el a jobb oldalon. Viszont 16-os széléről abban a helyzetben azért illik legalább a kaput eltalálni. – 5,5
Martinez: Hatalmas potenciál van a srácban, de most azért a szituációért, amikor 4 a 3 ellen vihettük a labdát, jár neki egy tasli. A meccs legnagyobb lehetősége lehetett volna. – 5
Keita: Beállt. Jó a haja. –
Spalletti: Az elején eléggé visszahúzódva kezdtünk, de mentségére legyen mondva, hogy 30 percen át működött, amit kitalált, igazán hatalmas gólhelyzetet nem tudtak kialakítani a Barcelona játékosai. Aztán egy klasszis megoldás tönkretette a terveit. Viszont javára írandó, hogy jól nyúlt bele a meccsbe, minden mindegy alapon egyszerre volt a pályán Icardi, Politano, Martinez és Keita is, volt esélyünk az egyenlítésre. – 6,5
Forrás: Uefa.com
Szerintem, ha valaki azt mondja, hogy félidőben az Inter 6 ponttal fog állni, mindenki szó nélkül aláírta volna. Az pedig, hogy a Tottenham ikszelt a PSV-vel (innen is küldünk egy hatalmas pacsit Lozanóéknak) azt jelenti, hogy ha nyerünk a San Siroban a hollandok ellen az utolsó fordulóban, akkor csak abban az esetben eshetünk ki, ha az angolok mindhárom hátralevő meccsüket megnyerik - köztük a Barcelona ellenit is, idegenben. Az utolsó forduló dönthet, de addig mindenképpen versenyben vagyunk. Mi mást kívánhatnánk még?
Összefoglaló:
