Ugye hiányzott már? Hát persze, hogy nem... Elvesztett veretlenség, meccsről meccsre gyengébb játék, egyre hátrébb csúszás a tabellán: mind-mind olyan dolog, amit ismerünk a közelmúltból. Ismét sikerült összecsuklani szinte előjel nélkül, kérdés, ez az állapot csupán átmeneti -e, vagy most már jönnek az elégedetlenkedő havi értékelők.

TOP + + +

Andrea Ranocchia - Váratlan névként bukkant fel ő itt, viszont teljesen megérdemelten. Gyakorlatilag hibátlanul hozta le a decembert, legkevésbé rajta múlott a sikertelenség, lévén gólt lőni azért mégsem a cserevédő feladata az elöl lévők helyett. Úgy tűnik, Spalletti csepegtetett belé annyi önbizalmat, hogy csereként simán el lehessen viselni, és ne kelljen állandóan a szívünkhöz kapni hajmeresztő megmozdulásai után.

Joao Cancelo - Ahogy értékelőkben is taglalva lett már: folyamatos játéklehetőség mellett megmutatta, milyen lehetőségek is rejlenek a futballjában jobb oldali védőként. Felfutásoknál, támadásokba való besegítésnél olyanokat mutat, amilyeneket Maicon Jonathan óta nem igazán láthattunk Inter-mezben, így egy hiánycikk pótlásaként tekinthetünk rá tulajdonképp. Nem véletlen, hogy a Valencia vezetői palira akarják venni a mieinket téli visszavitele kapcsán...

Samir Handanovic - A rossz eredmények kapcsán nem lehet őt sem elővenni, a Juve és a Lazio ellen egyenesen pontokat mentett, és egyébként is hozta a megszokott handanovici teljesítményt. Fájdalom, hogy "ennyivel" most be tudott ide kerülni, egyben le is zárta ezt a rövidre nyúlt listát.

FLOP - - -

Borja Valero - A nyári-őszi jó kezdet után eljutottunk oda, hogy kikívánjuk a csapatból a spanyolt, holott olyan nagy gond nincs vele, csak tudni kellene a megfelelő helyen, a neki illő időtartamban játszatni. Az nagyon nem jó opció, ha meccseket játszik (szenved) végig trequartista pozícióban - és ezt úgy írom, hogy a Lazio ellen a legveszélyesebb megmozdulások például az ő nevéhez fűződtek. Gyorsaságnak nagyon híján lett ilyen idős korára, így pedig nehéz tempót diktálni bármilyen csapat ellenében.

Éder - A nyári - igen jól sikerült - edzőmeccsek után biztos nehéz lehet megélnie a folyamatos padozást, de hát ő elvileg bírja, és deklaráltan cserecsatárként is számít rá a vezetés. Annyi a bökkenő, hogy mostanság kapjon bárhol, bármennyi játékpercet, elképesztően haszontalan és kapura veszélytelen az egész pályára tett produktuma, így pedig nehéz őt "korrekt csereként" aposztrofálni.

Joao Mário - Valahogy mindig bevergődi magát ide sajnos... És az, amit csinál kék-feketében, már szó szerint egy óriási nagy vergődés csupán, agyilag annyira a padlón van, hogy feleslegessé vált tovább erőltetni a károk okozása miatt. Egy dolog megfordíthatta volna benne az egészet: ha nem hagyja ki (szokásosan) az ordító ziccerét a Milan ellen.

Mesterhármasára, valamint szezonbéli és egyéb interes érdemeire való tekintettel Ivan Perisic itt csupán egy mini lábjegyzetet kap, de egyszerűen minősíthetetlen, amit a Chievo-látogatás óta művel a horvát jóember.

Amire szívesen emlékszünk:

Ha lett volna türelmem Handa védéseiről összevágni egy mixtape-et, akkor most két dolog került volna ide, de mivel sem a videoszerkesztéshez nem értek, és az előbb említett dolognak is híján voltam, így egyetlen dolgot említünk meg: az Inter - Chievo teljes egészét. A mentalitás, a támadások ötletessége, dinamikája, egyszerűen minden optimálisan alakult, plusz adott volt egy (az Inter számára) megfelelő állapotban érkező vendégcsapat - tökéletesen ragadták meg az alkalmat Perisicék a közönség kiszolgálására. 

Amikre kevésbé szívesen emlékszünk:

Volt egy (tized)másodperc a hónapban, amikor minden visszafordulhatott volna a jó irányba, ez a pillanat pedig már feljebb meg lett említve: Joao Mário kihagyta a kihagyhatatlant a CoppaDerbyn. Nyugodtan elő lehet venni ezzel kapcsolatban a klasszikus mondást: "ezt onnan öreganyám is"...

A következő említést itt nem egy konkrét eset érdemli meg, hanem az a szenvedés, amit a Chievo San Siro-béli látogatása után át kell élnünk (leszámítva az Udinese elleni első félidőt). A fonál elveszett, egyelőre nincs is megtalálva, ennek pedig az egész Internazionale-család issza a levét, főleg azok, akik már sima top4-ben reménykedtek. Tudniillik távolról sem lesz ez egyszerű történet, sajnos.

Szakmai döntések: 

Spalletti a kupameccsek és sérülések miatt most már kénytelen volt változtatni itt-ott, nem mindig sült ez jól el - gondoljunk csak a Pordenone elleni "majdnemégésre" mondjuk. A formáción akkor sem változtatna a mester, ha korbáccsal a kézben kényszerítenék, egyszerűen 4-2-3-1 van, és punktum, mindegy, hogy lenne -e esetleg kézenfekvőbb felállítás. A bal oldali védő pozíciója továbbra sem megoldott, Santon, Dalbert, Nagatomo és D'Ambrosio is megfordult ott a vizsgált időszakban, mondanom sem kell, ez továbbra is aggodalomra ad okot, már rövid távon is. A középpálya közepe bántóan visszaesett, pedig eleve nem tudtuk rásütni a szuper jelzőt az ott játszókra, és ha hozzávesszük, hogy ez a legfontosabb csapatrész... És ezzel meg is van a problémák forrása az egyéni formahanyatlások mellett. 
Hiába kellett a két (most már csak egy) front miatt szinte csak a bajnokságra koncentrálni, egyértelműen előjött a mentális fáradtság év végére, a rotáció kvázi teljes hiánya fejben sokaknál csapódott le negatívan, ezt a problémát sem ártana kiküszöbölni a kopasznak így, vagy úgy.
Feljebb nem történt semmilyen említésre méltó esemény.
(Összesített osztályzat: 2,5/5)

Egy győzelem, négy(!) döntetlen, egy vereség a rendes játékidőkben, 6:4-es gólaránnyal megspékelve. Alapvetően ezt az egész statisztikát egy-egy meccs eredménye dobta meg (Chievo, Udinese), de akkor is elkeserítően zárta 2018-at a csapat, elvesztett veretlenség mellett egyre nehezebb a helyzet a tabellán is, öröm az ürömben, hogy a Roma, Lazio duó is előszeretettel hullajtott pontokat.

Legutóbb Milan Skriniar magabiztosan gyűjtötte be a hónap legjobbja címet, most azonban szegényesebb és mindenképp furcsább a kínálat. Ti kit láttatok a legjobbnak ebből a hármasból?