Vasárnap 15 óra magasságában úgy ülhettünk le meccset nézni, hogy minden körülmény adott ahhoz, hogy hosszú idő utáni újra az Internazionale nevével kezdődjön a Serie A tabellája. 16:45 környékén úgy állhattunk fel, hogy kedvenceink említett tényezőket komoly csapat módjára fordították javukra.

Ahogy azt bimre_ úr felvezette, úgy alakult a helyzet, hogy ebből végül nem csupán egy "egyszerű" bajnoki lett, hanem egy lehetőség, ahol erőt demonstrálhat az Inter azzal, hogy könnyedén fellép a dobogó legfelső fokára. Az előjelek a három hiányzó ellenére azért nem voltak rosszak, hisz a Chievo kezdőjéből jó páran 120 percig pályán voltak néhány napja kupameccsen, és a kiesés miatt egyébként sem várhatták túl jó lelkiállapotban a milánói túrát - ez nagyon meg is látszott rajtuk. Ráadásként pedig ott voltak nekik a sérülések is, szóval... Volt bajuk bőven.
A kezdőcsapat végül az lett, amit a legtöbben elsőre ráböktek volna, vagyis a Miranda, Gagliardini, Vecino trió helyére a Ranocchia, Joao Mário, Brozovic hármas került, a többi helyen a mostanság megszokott emberek várták a kezdő sípszót (ergo nagyon úgy néz ki, Santon hosszabb távon is a kezdőben ragadhat). Nagy intenzitással kezdték a meccset Icardiék, és ezt addig fenn is tartották, amíg voltak nyitott kérdések. A kilencven perc alatt írd és mondd egy darab alkalommal, a legelején, Meggiorini (brrr...) fejesénél mehetett fel a pulzusunk Handa kapuja előtt zajló esemény miatt, ezt leszámítva a vendégek támadásai szinte nulla veszélyt hordoztak. Ellenben a túloldalon! Rég láttunk ilyen statisztikával lehozott meccset, szerencsére olyan volt a hozzáállás, amilyennek lennie kell egy hasonló kaliberű klubnál, így a Perisic-vezette csapat gyakorlatilag már félidőre eldöntötte a végkimenetelt.

A második játékrészben az egyre növekvő különbség miatt azért vártunk volna hamarabb pár cserét, de a mester nem hazudtolta meg önmagát, az első (borítékolható) cseréje, Éder negyed órával a vége előtt jött csupán, és utána jöhetett csak két fiatalabb társa... Nos, így azért nehéz tűzben tartani az embereket, de most legyen ez a legnagyobb bajunk. Merthogy a pályán történt eseményekkel sok gondunk nem lehetett, az idényben (és hosszú idő után) először lett igazán kiszolgálva a San Siroba ismét szép számmal kilátogató szurkolóhad. Az embernek teljesen olyan érzése volt, hogy ebből 8-10 gól is simán kijöhetett volna, csupán azon múlt minden, hogy egy idő elteltével - valahol érthető módon - visszább vett a csapat a rohamokból, illetve már mindenki gólt akart lőni. Amit most is leszűrhettünk egyébként: kedvenceink nagyon tudnak kontrázni, lényegében erre is van belőve az egész formáció.
Egy hihetetlen dolgot kiemelnék még: Sorrentino most pont az ellenkezőjét csinálta, mint amit az Inter ellen szokott, ezúton is köszönjük neki áldozatos munkáját.

Ezek így viszont már remek előjelek Torino előtt, minden reményünk megvan egy tisztes eredmény elérésére a zebraólban. Kiderült, hogy néhány kezdő hiánya sem okoz igazán problémát, Spalletti rendszerében mindenki tud hozni egy bizonyos szintet, így igazából nagy félnivalónk nincs az idény egészét tekintve, és egyértelműen kijelenthetjük: nagyon jó esély van a top4-re. Merészebb álmokat (egyelőre) felesleges még szövögetni. 

Összefoglaló:

Pontozás:

Handanovic - Egy komoly munkája volt, azt a tőle megszokott módon oldotta meg. (6)

Santon - Óriási pozitív meglepetés a játéka és a stabil taggá válása, most is bizonyította, amiről rengeteget pofáztunk már: Nagatomo szintjén egyértelműen übereli, és ha esetleg rosszabb formában is van (tehát nem mostanság), a "mi kutyánk kölyke" dolog miatt azt is könnyebben elnézzük neki. Ellenben ilyesmiről szó sincs, meccsről meccsre javul, Dalbertnek és a japánnak is nehéz lesz kiszorítani, ha így folytatja. (6,5)

Skriniar - Egész egyszerűen elképesztő ez az ember. Taktikailag módosult a feladata a "másik oldalon" való játéktól, de pontosan ugyanazt hozta, amit Miranda mellett szokott. A támadásokhoz hozzátett extrája pedig felbecsülhetetlen. (7,5)

Ranocchia - Az egy elalvástól (Meggiorini fejese) eltekintve hiba nélkül játszott, bonyolult feladatokat szerencsére nem is kellett megoldania - nem is volt rábízva semmi ilyesmi. A kihagyott helyzetei már-már vicc kategóriába csaptak át. (6,5)

D'Ambrosio - Megbízhatóan nyargalászott a jobb oldalon, szokásához híven. (6)

Borja Valero - A középpályán rá hárult a legtöbb védekező feladat most, prímán meg is oldotta ezt az esetek többségében, labdával most inkább a biztonságra törekedett, nagyon bölcsen. (6,5)

Joao Mário - Kezdőként talán ez volt a legjobb teljesítménye a szezonban. Voltak ugyan hibái, amikről látható volt a formán kívülisége, de sokszor segítette jól a támadásokat ütempasszaival és rágyorsításaival. Lövéseinél és (főleg) a kihagyott helyzeténél hangosan kacarásztam. (6,5)

Perisic - Több szempontból is kellemes dolga volt, és úgy használta ezt ki, ahogy egy ilyen klasszishoz illik. Merthogy ő azzá vált Inter-mezben, egyértelműen. Úgy lőtte meg első interes mesterhármasát, hogy gyakorlatilag még maradt is a lábában ez-az. (8,5)

Brozovic - Lassacskán el lehet felejteni azt a sztereotípiát, hogy "szezononként egy jó meccse van" és hasonlók. Most "csak" asszisztig jutott, de több egyéb passza, lövése, csele is élményszámba ment - érződik, hogy ő is tele van önbizalommal és élvezi a futballt. (7)

Candreva - Nem akar lassítani ez a szeptember környékén még agyonszidott ember. Folyamatos nyomást helyez az ellenfél bal oldalára, és hol így, hol úgy, de minden meccsen gyártja a gólszerzési lehetőségeket csapata, illetve saját maga számára is. A dekázós-esernyős labdakihozatala mindent elmond arról, mennyire az egekbe került lelkiekben. Nagyon érik már a gólja... (7)

Icardi - Ő is jól futballozott, gólja mellé könnyen kerülhetett volna gólpassz is, de ebben a szezonban nincs szerencséje ezekkel a szitukkal, társai egy kivétellel mindig elrontották a tőle kapott ziccerlabdát. Azért a 16/15 biztosan kárpótolja. (7)

Éder - Nem sok emlékezeteset produkált. (-)

Karamoh - Ő viszont már annál inkább, kár azért a centikkel mellément lövéséért. (-)

Dalbert - Szintén mutatott életjeleket, számára is jó ellenfél volt ez a Chievo. Kaphatott volna több időt. (-)

Spalletti - Ezen a délutánon aztán végképp érthetetlen, miért kellett ilyen sokáig várni a cserékkel, de persze ő tudja. És tudja, valóban, most is úgy készítette fel játékosait, ahogy kell, és egy régen látott, kicsontozós győzelemmel ajándékozott meg minket. Hihetetlen, de úgy néz ki, reménytelennek tűnő futballistákat is képes teljesen használható szintre hozni. (7,5)