Persze, nem feltétlen kell a kettőt szétválasztani, én mégis úgy vagyok vele.hogy jobb csapattól kikapni nem szégyen, és nem is fáj annyira. A körülmények miatt viszont dühönghet egy sort az ember, hiszen a világon minden félrement, ami félre mehetett, és még így sem volt ördögtől való gondolat az iksz. Akinek nem volt eddig érkezése elolvasni a beharit, az tegye meg, sok gondolatot érdemes a fejünkbe vésni és ezeket is szem előtt tartva értékelni a látottakat.

A rugalmas, három védős felállást telibe is lőtte Rolkó, a két csapat gyakorlatilag lemásolta egymás hadrendjét, és feltolt egy 3-4-2-1-et. Odaát a Szczesny - Rüdiger, Fazio, Manolas - Emerson, Strootman, De Rossi, JJ - Szalah, Nainggolan - Dzeko összetételben, míg nálunk a Handanovic - Murillo, Medel, D'Ambrosio - Candreva, Gagliradini, Kondogbia, Perisic - Brozovic, Joao Mario - Icardi kezdővel. Meccs előtt megjegyeztem, hogy végre valami edzőre emlékeztető dolog attól, aki a padunk ül és ezért fizetik. Ha másra nem is lesz jó, legalább van mit megvitatni, van miről beszélni, még akkor is, hanem nem jön be.

Mi volt a terv?

Szokták mondani, hogy mindig az a jó, aki nem játszik. Na,erről tegnap est nem volt szó, mert Pioli - szinte 19-re lapot húzva - minden kezdő kvalitású játékost bezsúfolt a középpályára, aki elérhető volt. A négy belső középpályást rétegzetten két szintre osztotta el: Gagliardini és Kondogbia mélyebben, Brozovic és Joao Mario magasabban kapott hasonló feladatkört: labdát szerezni és indítani. A dolog a lényege a következő volt: a pálya bármely részén szerez labdát a csapat, biztos lesz ott olyan játékos, aki el tudja osztani, nevezetesen vagy direktben Icardinak, vagy - és sokkal inkább - a két, mélységből érkező wingbacknek. Ez egyébként Candrevának és Perisicnek is a legjobb forgatókönyv: az olasz szárnyvédőként tudja leginkább kamatoztatni a képességeit, valamint Perisics is akkor a leginkább halálos, ha van területe. Ezen okokból kiindulva szándékosan kínálta fel a csapat a labdát a Romának, cserébe a területet akarta kontrollálni.

"Csak" annyi volt a probléma, hogy nem jött be.

Miért nem működött?

A legszembetűnőbb az volt, hogy hiába volt elméletben okosan és logikusan kitalálva a dolog, a gyakorlatban megállt a tudomány. Handától számolva legfeljebb 2 passz erejéig tudtunk előregondolkodni, ennél pedig jóval több a kellett volna a Roma letámadása ellen. Mivel nem tudtuk kihozni a labdát, jöttek a tanácstalan ívelések, amivel nyilván semmit nem lehetett kezdeni. Ha nagy nehezen át is kínlódtuk magunk a Farkasok térfelére, nem tudtuk elég mélyen benyomni őket a kapujuk elé, a szárnyvédőknek nem volt területe felgyorsulni, a négy belső középpályás pedig túl statikus volt.

Ehhez jöttek hozzá a bután elszórt labdák, amikkel nyugodtan szétkaphatott volna minket a Roma akár jobban is, ez a 3 védő nem arra volt kitalálva, hogy lendületből vezessék rájuk a labdát (mondjuk ideális esetben egyik sem arra van kitalálva). Az sem segített persze, hogy hamar villant Nainggolan, így ez előre eltervezett taktika borult is azzal, hogy a felkínált labdával már kevésbé akart mit kezdeni a Roma.

Mi változott, mi változhatott volna?

A félidőben azon filozofáltam, hogy vissza kéne térni a 4-2-3-1-hez, hogy közelebb kerüljenek a szélsők a kapuhoz, de Pioli hagyott mindent az eredetiben. Viszont feljebb tolta a három belső védőt, a jobban beszorított ellenfél ellen pedig valamivel komolyabb nyomást tudtunk generálni. Ha nem is záporoztak a ziccerek, azért akadtak bőven lehetőségeink. 0-2 után sem éreztem reménytelennek a helyzetet, Icardi gólja után meg pláne nem,de végül Medel "kiváló" ütemérzéke döntötte el a derbit.

Jobb csapattól kevésbé fáj a vereség, viszont a körülmények mellett azért nehéz elmenni szó nélkül. Ha eddig arról beszéltem, hogy min múlott, akkor megemlíthetem azt is, hogy min nem múlott. Például nem Tagliaventón múlt, akivel mindössze két probléma akadt: rettenetesen következetlen volt egyrészt, másrészt pedig pont mi basztunk rá mindenre. A Romának befújt tizin nincs mit vitatni, az tiszta sor, ahogy a második gól előtti lökésen/nem lökésen sem nagyon kell felhúzni magunkat, Rolkó szavaival élve "küzdhetett volna jobban Gagliardini" (Romanistáknak: azért majd kéretik nem meglepődni és nem tajtékzani, ha a Roma-Juvén ez sípszót ér), de... De ami Éderrel történt az ötösön, azt továbbra sem tudom, hogy lehet nem büntetőnek látni, konkrétan bikából szétrúgták a lábát. A másik pedig, amin szintén nem múlott: a Medel tizit erő szabálytalanságát megelőző szituáció úgy indult, hogy a szimpatikus bosnyák kicsit sem bicskanyitogató módon színészkedett egy gigantikusat, ha már épp az Oscar estéje volt. Persze, nem kötelező ebből gólt kapni, tiszta sor, csak legközelebb arról a meccsről szeretnék írni, ahol nemcsak, hogy nem ezen múlik, hanem mindez meg sem történik.

Konklúzió

Az világosan kiderült, hogy még odébb vagyunk a Roma szintjétől, miközben őket csak átugrani akarjuk, nem ott van végcél, hanem eggyel feljebb. Ami viszont örömre ad okot, hogy még egy be nem jött taktikával, egy félidő előnyt adva az ellenfélnek is meg lehetett volna az x, ami elég nagy dolog. Nem lett, de ezt a meccset igazából nem is a taktika különbség döntötte el, hanem az, amiből nekünk perpillanat nincs: a világklasszis. Mivel Nainggolanból kitartó munkával egy klasszis 10-es lett, aki szinte egymaga eldöntött egy derbit. Mint mondtam, nálunk ez a klasszis hiányzik. Még.

Ne felejtsük, a kezdőnkből 6 játékos 25 év alatti volt: Murillo Kondogbia, Joao Mario és Icardi 24, Gagliardini maholnap 23 éves. Ráadásul pont a mag: egy védő, egy csatár és a komplett, négy fős belső középpálya. Van tehát mire építeni, mindegyikükben benne a lehetőség, hogy klasszissá váljon, ráadásul ideje is van rá. Ne feledjük, Nainggolanból is 28 éves korára lett igazi klasszis.

Ahogy az is látszik, hogy jóval több lyuk van a mi csapatunkban, mint az ellenfélében, leginkább hátul. De hiába járnak előrébb, messze nem behozhatatlan a hátrányunk, egy jó edző (van) és 1-2 jól eltalált játékossal akár már jövőre utol lehet érni a farkasokat.

Ja, majd elfelejtettem a BL-t. Nekem ehhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy ezen a tavaszon semmi nem mehet el. Mert ami elment, az ősszel ment el.

Mozgóképes összeállítás a tegnapiról: