Tovább tart az idegőrlő vesszőfutás: a játék jottányit sem javult, cserébe legalább folytatódott a nyeretlenségi széria is. A jó ég tudja, hol és hogyan lesz ennek a vége, illetve vége lesz -e egyáltalán, vagy innentől ismét egy nyomorúságos idényt szenvedhetünk végig...
A szezon második fele ma este megkezdődik, az elsőben a csapat teljesítette a célkitűzés első felét és a legjobb négyben fordul rá a tavaszi hadjáratra. A pozitív hozzáállás viszont itt egy darabig véget is ér, hiszen kedvenceink elég rossz ízt hagytak a szánkban, hála a decemberi leolvadásnak. Egyelőre még csak gödörnek hívják, amiben ácsorgunk, de könnyen szélesedhet szakadékká, az ácsorgásból pedig zuhanásba válthatunk.
Kár tagadni: a hétközi Derbyvel csak mélyebbre lett lökve a csapat a legújabb krízisben. Hogy ez átmeneti -e, még nem tudjuk, de az elmúlt években tapasztaltak alapján... Nos... Nem áll jól a csapat szénája, na. Pláne, hogy holnap élet-halál meccs következik a Lazio ellen.
Bár kedvenceink - a rohadt idegesítő szokásuknak megfelelően - megint 1-2 héttel korábban kivették a karácsonyi szabijukat, nekünk meg újra csak a bosszankodás maradt a december közepi fordulókra - csak hogy idén újítanak Taljánföldön, és majd csak január elején lesz 2 hét szünet. Ha akarom, félig tele a pohár, hiszen így az ünnepek alatt/között is kemény tétmeccseken izgulhatunk, de ha akarom, akkor ez a pohár félig üres, ugyanis nekünk most pont kellett volna az a két hét pihi, hogy mindenki összeszedje magát fejben. Viszont ez nincs, Madonnina a Coppa Italia negyeddöntőjében viszont van.
Nem ezt szoktuk meg idén: egymás utáni második meccsen is csődöt mondott az Inter és bár a riválisok még mindig közel vannak, most kell csak igazán észnél lenni: sok ilyen már nem fér bele.
A nagy karácsonyi készülődés, idegeskedéssel súlyosbított ajándékvásárlás és kezdődő gigazabálás előtt alatt és után majd' elfelejtettük, hogy 15 órakor még pályára lép kedvenc csapatunk, hogy a múlt szombati hazai buktát feledtesse velünk.
Azt ugye nem kell különösebben ecsetelni, mekkorát dobban egy Inter-szurkoló szíve José Mourinho nevének hallatán. Vagy ha látja leírva. Robert Beasley, Anglia egyik legismertebb újságírója José Mourinho - Közelkép címmel írt könyvet a Speciális Egyesről. A kötet természetesen a triplázó portugál Premier League-ben eltöltött éveire és annak kulisszatitkaira koncentrál, de egy kék-fekete vérűnek is érdekes olvasmány lehet, mert bőven akadnak oldalak José milánói életszakaszának esztendeiről is.
Ha valaki azt mondta volna nekünk augusztusban, hogy december közepéig veretlen marad a csapat és mindössze két pontra lesz majd az éllovastól, aligha hittünk volna az illetőnek. Pedig jelenleg ez a helyzet, szóval ez a poszt most nem a panaszkodásról fog szólni, mintsem inkább arról, hogy min kellene javítani, hogy a jövőben ne kapjunk ki ilyen buta módon, mint tegnap. Három pontban gyűjtöttem össze, hogy hol kellene fejlődnie a csapatnak.
A hétközi kupameccs borzalmait magunk mögött hagyva végre visszakanyarodunk a Serie A-hoz, ahol újra fullos kezdővel végre akár futballra emlékeztető dolgokra is számíthatunk. A Massimo Oddo kinevezése óta jobb formára lelő Udinese érkezik Milánóba, a mérkőzés pedig valahogy nem ígérkezik igazán könnyűnek, azonban a körülményeket és célokat figyelembe itt nem szabad hibázni, muszáj megszerezni mindhárom pontot.
...azazhogy de, mert hajszál híján világégés lett a vége a keddi kupacsörtének, pedig nem pont ilyesmire készültünk. Az persze biztos, hogy ha nekünk nem is, a Pordenone-szurkolóknak örök élmény marad a tegnap.