Mert a BL-t nem érdemeljük meg, ez tisztán látszik. Ellenkező esetben ez (a Sassuolo számára különösebb tét nélküli) meccs sétagalopp kellett volna legyen. De sajnos túl sok volt a hiba, és hát nem csak ma, hanem az egész szezonban. Egy tökéletes szezonzárással mindent ki lehetett volna javítani, de ez nem adatott meg.

Ha végül elbukunk, inkább bukjunk el a legfőbb rivális otthonában, egy mindent eldöntő csatában. Ne a Milan elleni, két üres kapus zicceren, ne a  Juventus elleni fájó vereségen múljon a vége, hanem egy férfias csatában, szemtől szemben a Sasokkal. Ehhez ma meg kell verni a Sassuolót. Minden áron.

Az utolsó előtti hónap már a finis jegyében zajlik, és hát, megjártuk a... Nos, voltunk fent és lent is lelkileg. Ezúttal színes a kínálat minden téren, az öt meccsen volt annyi történés, hogy most nyoma sincs a nyúlfarknyi bekezdéseknek.

Bár tudtuk, hogy az Udinese a Serie A egyik legnagyobb hulladékává vált az utóbbi időben, azért az élet-halál harcuk miatt (illetve, mert az Inter idegenbeli focija nem mindig meggyőző) mégsem számíthattunk rá, hogy könnyű kora délután elé nézünk. Pedig azt tettük.

Kivéve, ha feladjuk. Ha nem hiszünk abban, hogy a Lazio hibázhat, ha nem nyerünk ma és jövő héten, akkor vége van. De akkor nem is érdemeljük meg.

Talán túlzottan egyértelmű és elcsépelt a címadás, de tökéletesen jellemzi a meccset és az a körüli történéseket - és egyébként sem jár más a fejemben azóta.

Elérkezett a nap: a Juventus készül minden erejével ostrom alá venni Giuseppe Meazza erődjét. A tét komoly, ezt már kora délután óta a gyomromnál érzem. Kell a jó eredmény, egy győzelem azonnal kedvező pozícióba repítheti a csapatot, persze ehhez a római vetélytársak egyikének hibája is kell. A döntetlen sem katasztrófa persze, de ahhoz az utolsó három meccsen majdnem biztos, hogy 9 pontra lesz szükség. Emellett ősi riválisaink olyan győzelmi kényszerben érkeznek Milánóba, amilyet már rég tapasztaltak az olasz bajnokságban, hiszen két vesztett pont itt már a bajnoki címbe kerülhet. Ebben a kiélezett helyzetben egyesítette erejét a Nerazzurri blog öt szerzője, s osztotta meg véleményét a közelgő viadallal kapcsolatban, a már hagyományos kérdés-felelet formátum segítségével. Nem mellékesen Rolkó és Bimre már a helyszínről jelentkeztek, ők jelenlétükkel és hangjukkal is segítik majd az Intert.

Lényeg a három pont, lényeg a győzelem. A helyenként csapnivaló játék ellenére ezeket egészen magabiztosan sikerült szállítani, bár voltak meleg pillanatok. De hát mindenki erre vágyott, egy a végsőkig nyílt bajnokságra. Ne forgassuk a szemünk, hisz elég egy jó játékkal elvesztett meccs, és a game over felirat máris ott lebeg majd a fejünk felett. Becsüljük meg, amink van.

Ha a szezont egy sprintversenyhez hasonlítom, akkor már csak 15 méter van hátra a célig és ilyenkor általában az nyer, aki képes fenntartani a maximális sebességet az utolsó centiméterekre is. Velünk éppenséggel nem ez a helyzet: az utolsó métereken kellene új lendületet szerezni, hogy előzhessünk.

Egy jó, reménykeltő úton. Kedvenceink pontosan annyi esélyt adtak a Cagliarinak, amennyit a BL-ért küzdő ad hazai pályán a kiesés ellen menekülőnek: semennyit.