90 nap elteltével ismét tétmeccsen lépnek pályára kedvenceink, számunkra is elkezdődik az új idény. A hagyományoknak megfelelően a szerkesztőcsapat összeszedte és e-papírra vetette a gondolatait a nyárról és az előttünk álló idényről.

Véget ért a felkészülési időszak, óvatosan le lehet vonni a tapasztalatokat az edzőmeccsekből, persze vigyázva arra, hogy se negatív, se pozitív irányba ne értékeljünk túl semmit. De a fenébe is, nagyon várjuk már a rajtot!

Nainggolan leigazolása és az idei vb-n remeklő belga válogatott ihlette az alábbi múltidézős posztot néhány érdekes párhuzam miatt.

Ki gondolná, hogy a klub 110 éves történetében a Ninja előtt mindössze öt belga játékos viselte az Inter mezét? Ráadásul négyen (Coeck, Maaroufi, Mudingayi, Miangue) töltelékembernek, vagy még annak sem számítottak. A kivételt a nyolcvanas évek világszerte egyik legnagyobb tehetségének tartott Enzo Scifo jelenti, aki csupán egyetlen egy, nem túl sikeres szezonon át boldogította Milánót. Az ő története következik.

Megkésve bár, de törve nem, ismét mikrofont ragadtunk és kibeszéltünk magunkból a mögöttünk hagyott idént. Ezúttal ketten jártattuk a szánkat amiből egy jó hangulatú, másfél órás beszélgetés keredekett.

Ha jól emlékszem, tavaly a középpályásokat kellett osztályoznom, de az biztos, hogy miközben a posztot pötyögtem, a fejem ráztam, ugyanis a játékosok többségét legszívesebben azonnal elzavartam volna, mondjuk a Serie D-be. Bár a helyzet bőven jobb most, mint egy évvel ezelőtt, de az, hogy az Inter nem szerepelt még ennél is jobban a mögöttünk hagyott idényben, az a támadóinknak volt leginkább köszönhető.

Robogunk tovább, osztályozgató rovatunk második részében a hátsó régióból a pálya közepe felé indulunk el. Oda, ahol volt nagyjából mindenféle egyéni teljesítmény, a gyengusztól egészen a kiválóig.

Hiába ért véget a szezon, hiába pörög rá mindenki szép lassan a mercatora, mi nem nyugszunk, mert annyira posztolhatnékunk van, hogy nem igaz. Az elmúlt két évhez hasonlóan idén is szervezzük a podcastot csapatrészenként végigvesszük, hogy kik és mit produkáltak a 40 lejátszott tétmeccsen összességében. Hátulról kezdünk, természetesen.

Jelenleg nekünk hellyel-közzel csupán egyetlen pillanat ugrik be az aktuális hónapból, de azért ahogy azon a bizonyos meccsen, úgy összességében, mindhárom fellépést tekintve is sikerült felülni arra a bizonyos hullámvasútra. Tökéletes lenyomata volt ez az egész 2017/2018-as idénynek.

A Leonardo vezette Inter parádés tavaszt produkálva, 76 pontot gyűjtve szerzi meg a második helyet 2011 tavaszán a Serie A-ban, ezzel kvalifikálja magát egyenes ágon a Bajnokok Ligájába. Akkor nem volt ember, aki azt gondolta volna, hogy hét évet kell várni a következő kvalifikációra. Hét év 7 pillanatára emlékezünk, párhuzamosan a tegnapi meccs emlékképeivel.

Az, hogy ennek a mai meccsnek tétje van, az utóbbi hetek történései alapján kisebb csodának minősül. De ha az egész szezont veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy ennek így kellett történnie. Mert az Inter  is lerázhatta volna a riválisokat, ám januárban válságba került, míg a Lazio kétszer is eldönthette volna, de nem tette, mert szimplán nem elég jó. Az évtized legfontosabb mérkőzése vár a klubra.