A hétközi, álomszerű fejlemények után ideje felocsúdni, és visszatérni a Serie A-ba, ahol aztán a kutyát nem érdekli, hogy mennyire jól alakultak a dolgok nemzetközi fronton. Odahaza a helyzet jóval kevésbé rózsás, a 25%-os győzelmi mutató teljesen elfogadhatatlan, és a mutatott játék sem éppen szemet gyönyörködtető. Ezt súlyosbítja, hogy a vendéglátó ezúttal a Sampdoria együttese, akik jelenleg három ponttal előznek, és +7-es gólkülönbséggel néznek le ránk az ötödik helyről.

Visszatért a csapat, de hogyan! Kavargó gondolatok, érdekes konzekvenciák egy olyan találkozót követően, ahol nem csak mi, a játékosok sem igazán hitték el a hajrához közeledve, hogy ebből lehet győzelem. Pedig az lett, és ehhez egy darab, gátakat átszakító momentum kellett csupán.

Bőven indokolt lenne, hogy  egy panaszkodós, sírós, riánylós előzetessel készüljek, de akik erre várnak, azoknak csalódniuk kell. Hiába a förtelmes szezonrajt, most nincs itt a helye, ideje a negatív hangoknak. 2380 nap után ismét Bajnokok Ligája meccset játszik az Inter.

... de nem akkora, mint amekkora hisztéria övezi. Egyelőre. Tény, hogy hazai pályán eldobtunk 3 pontot a Parma ellen, amit nehezebb volt kivitelezni, semmint veretlenül megnyerni a BL-csoportunkat. Parmában biztos nagyon örülnek ennek a győzelemnek, ugyanakkor idénre valószínűleg elfogyott a mákjuk. Na, de ne velük foglalkozzunk, hanem magunkkal.

Régen látott vendég vizitál ma délután Milánóban, és bár ennyi idő után talán már elő lehetne újra venni azt a bizonyos ételt... De inkább nem. Az sokkal lényegesebb, hogy a csapat hibázási lehetőség híján van. 

...amik tényleg csak az első gólig nehezek igazán. Az ellenfél beparkolja a buszt a kapu elé, előre még kontrákból sem merészkednek, nekik csak egy pont kell. A mindenképpen három pontért igyekvő csapat pedig szenved, minden terület lezárva, a beadásokat kifejelgetik a védők. Ám ha egy együttes 90 percen át csak védekezik, annak ritkán van jó vége, előbb-utóbb valaki elszámolja magát, és ott el is dől a találkozó. Pontosan ez történt most is.

Akár hagyhatnám is így a posztot, mivel a címben minden benne van, de egyrészt nem lennék korrekt, másrészt meg azért van miről beszélni, úgyhogy lejjebb görgetve is találtok majd jó pár gondolatot.

A Sassuolo elleni vereség után azt írtuk, hogy bár a teljesítmény gyalázatos volt, azért tragédiáról szó sincs, mégiscsak az első fordulón vagyunk túl. Eltelt egy hét, ám ahelyett, hogy javítottunk volna, újra le kell írnunk: ez egyelőre nagyon gáz, de azért még nincs itt az ideje annak a hisztinek, amint a kommentmezőben tapasztalni

Próbáljuk meg mégegyszer. A nyitány nem sikerült jól, hiányzott az összhang, a fantázia, az energia, a VAR. De máris itt a lehetőség javítani, nézzük hát, mivel készült Spalletti a ma esti, Torino elleni összecsapásra. 

...a többit azért nem szeretnénk megszokni. De most ennek szellemében fortyog a legtöbb Inter-drukker, nyilván jórészt jogosan. Valóban, a veretlen bajnoki cím (wehehe) esélye viszonylag gyorsan elszállt, de akkora tragédia nem történt, szerencsére nagyon korán vagyunk, és van azért mibe kapaszkodni. Na persze, nem feltétlen e meccs történéseivel kapcsolatban.