Ahogyan Gad Lerner újságíró jegyezte meg a Sassuolo elleni baki után, az Inter szurkolók szenvedésre születtek. Igaza van. Itt van nekünk egy vezetőedző, aki tudjaatökömhányévután végre bajnok lett a csapattal egy megcsonkított Serie A-ban és évek óta először van reális esélyünk a BL kvalifikációra. Illetve lassan csak volt, de ez most mindegy is. Szóval Roberto még így  sem szeretünk téged. Hogy miért? 7 nyomos okom van rá.

A blog és a csapat életében is a címben feltett kérdés van mostanság fókuszban, a mai napon legalább az egyik esetében elmozdulás várható, ugyanis Firenzébe látogat szeretett (mostanában inkább keserűséget okozó) csapatunk. 

Amikor Mancinit kinevezték Mazzarri helyére örültünk. Bajnok volt nálunk, és még BL-égések ellenére is kedveltük, meg hát az öreg Walter után talán Aczél Zoli kinevezésével is megelégedtünk volna. Tudtuk, hogy Mancini nehéz ember és hogy szinte minden csapatánál összetűzésbe került valamelyik kulcsemberével. Tegnap a meccs alatt arra jutottam, hogy nem csupán nehéz ember,  hanem még annál is szörnyűbb. Rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely a lehető legrosszabb egy vezetőedző számára: makacs.

Korábbi években jellemző volt ránk, ha az aktuális forduló mérkőzései ránk nézve kedvezően alakultak, akkor általában túlgörcsöltük...