A hétközi, álomszerű fejlemények után ideje felocsúdni, és visszatérni a Serie A-ba, ahol aztán a kutyát nem érdekli, hogy mennyire jól alakultak a dolgok nemzetközi fronton. Odahaza a helyzet jóval kevésbé rózsás, a 25%-os győzelmi mutató teljesen elfogadhatatlan, és a mutatott játék sem éppen szemet gyönyörködtető. Ezt súlyosbítja, hogy a vendéglátó ezúttal a Sampdoria együttese, akik jelenleg három ponttal előznek, és +7-es gólkülönbséggel néznek le ránk az ötödik helyről.
Visszatért a csapat, de hogyan! Kavargó gondolatok, érdekes konzekvenciák egy olyan találkozót követően, ahol nem csak mi, a játékosok sem igazán hitték el a hajrához közeledve, hogy ebből lehet győzelem. Pedig az lett, és ehhez egy darab, gátakat átszakító momentum kellett csupán.
Régen látott vendég vizitál ma délután Milánóban, és bár ennyi idő után talán már elő lehetne újra venni azt a bizonyos ételt... De inkább nem. Az sokkal lényegesebb, hogy a csapat hibázási lehetőség híján van.
...amik tényleg csak az első gólig nehezek igazán. Az ellenfél beparkolja a buszt a kapu elé, előre még kontrákból sem merészkednek, nekik csak egy pont kell. A mindenképpen három pontért igyekvő csapat pedig szenved, minden terület lezárva, a beadásokat kifejelgetik a védők. Ám ha egy együttes 90 percen át csak védekezik, annak ritkán van jó vége, előbb-utóbb valaki elszámolja magát, és ott el is dől a találkozó. Pontosan ez történt most is.


...a többit azért nem szeretnénk megszokni. De most ennek szellemében fortyog a legtöbb Inter-drukker, nyilván jórészt jogosan. Valóban, a veretlen bajnoki cím (wehehe) esélye viszonylag gyorsan elszállt, de akkora tragédia nem történt, szerencsére nagyon korán vagyunk, és van azért mibe kapaszkodni. Na persze, nem feltétlen e meccs történéseivel kapcsolatban.