Itt van az ősz, itt van újra. Az első részben az érkező és a távozó játékosok helyzetét értékeltük ki, ezúttal pedig kifejtjük, hogy mire is számítunk az elkövetkező idényben (top6, capocannoniere, stb).

Szerkesztőségünk ennyire még nem várta, hogy megírhassuk a szokásos mercato-záró, véleményező, szezonjósló posztunkat. Hosszú, többnyire bosszantó, elhuzódó tárgyalássorozat előzte meg a legtöbb bizniszt, megspékelve egy soha véget nem érő szappanoperával. De végre vége, eljött a mi időnk. Kétrészes…

A Lecce elleni remek rajt ellenére sem vártunk újabb sziporkázó győzelmet a Cagliari otthonában: egy kellemetlen, zártan védekező és több harcedzett Serie A veteránnal felálló ellenféllel szemben nehéz meccsre számítottunk. Meg is kaptuk, de a három pont így is zsebben.  

Igen, közhelyes, mi több, elcsépelt a címadás, de jelen szituációban mindenképp indokolt: az igencsak megerősített, hazai pályán mindig, mindenkire veszélyes (hm, újabb lózung) Cagliari ellen mindenre számíthatunk, csak sétagaloppra nem.