Nerazzurri

A hónap momentumai - január

2017. február 16. 11:53 - Rolkó_

ahmveg2.jpgAz Inter-szurkoló nosztalgiázós fajta, így nem csoda, ha február kellős közepén kanyarodunk vissza pár mondat erejéig az első 2017-es hónapra. Na jó, ez így azért olcsó magyarázat, de bárhogy is alakult, azért érdemes boncolgatni a kis híján tökéletesre sikerült januárt.

 

 

TOP + + +

Roberto Gagliardini - Emberünk jött, látott és győzött. Na jó, utóbbival azért még várjunk, de a kezdése több mint impresszív. Ahogy azt korábban is megírtuk, úgy illeszkedett a gépezetbe, mintha már évek óta a csapatban játszana, a feladatait pedig mindig százszázalékos odaadással és koncentrációval végzi. Az a vezér típus, aki elöl-hátul jobb játékossá teszi társait, nagy-nagy kedvenc válhat belőle a későbbiekben.

Joao Mário - Továbbra is megkerülhetetlen tényező támadásvezetéseknél - fontos gólok és gólpasszok fűződtek a nevéhez, emellett arról is abszolút meggyőzött minket, hogy hosszú évekre kibérelheti az első számú pontrúgó szerepét.

Jeison Murillo - Minden jel arra mutat, hogy a decemberi javuló tendencia nem csak egy fellángolás volt részéről, Piolinak őt is sikerült "visszaépítenie" az Inter-mezben elvárható szintre - olyannyira, hogy többször már ő volt a középső páros jobban teljesítő tagja.

Geoffrey Kondogbia - Abszolút élt a helyzet adta lehetőségeivel, és megmutatta, hogy igenis sok van (lehet) benne, ha folyamatos játékhoz jut. Bár kevésbé sokoldalú mint Brozovic és még mindig bántó olykor az egylábassága, de akár reális esélye is lehet kiszorítani a horvátot a kezdőcsapatból (legfőképp a védekező skilljei miatt).

Danilo D'Ambrosio - Ő is a decemberben megkezdett szériáját folytatta, most már huzamosabb ideje (egész szezonban?) tűnik úgy, hogy ő az Internazionale egyetlen elfogadható szinten lévő szélső hátvédje.

Említést érdemel még: Ivan Perisic, aki többször kulcsszituációban iratkozott fel a kanadaira. 

 

interfiukbologna.jpg

 

FLOP - - -

Cristian Ansaldi - Néha már nagatomoi mélységekbe süllyedt, ez pedig a legnagyobb kritika, amit egy szélső hátvéd kaphat az Interben. Sajnos eddig sokkal több volt az átlagos vagy az alatti meccse, mint az elfogadható (kiemelkedőt nem is említek), ez pedig előrevetíti, hogy személyében újabb strigulát véshetünk be a szar igazolások igen hosszú rovatába. Hátul nagyon könnyen zavarba hozható, rengeteg helyezkedési és egyéb hibát vét, cserébe támadásban is csak erőlködik, abszolút nem találja a formáját. Kár, pedig a kezdetek nem ezt sugallták.

Éver Banega - Eddig csalódás a játéka, sokkal többet vártunk tőle, nem csak a néhanapján látható villanásait. Pedig megkapja időről időre az esélyt, de sajnos sosem tud élni vele, az utolsó értékelhető teljesítményét még decemberben hozta, az meg úgy nagyon karcsú. Jó lenne, ha összekapná magát, mert nagyon fontos lenne a padról egy plusz opció.

Említést érdemel még Mauro Icardi, akitől el-elmaradoztak a gólok és (legfőképp) a jó meccsek, valamint Juto Nagatomo, akinek sikerült egy sima meccsen is gyengén futballoznia.

 

Amire szívesen emlékszünk:

Ízlelgessük: Jeison Murillo valószínűleg meglőtte a szezon legnagyobb és legszebb gólját. Felesleges pedzegetni, hogy egy ilyen lövést milyen nehéz kivitelezni, az egész mozdulatsor önmagáért beszél. Szabálytalan volt? Talán. Érdekel minket? Cseppet sem. 

 

Icardi labdát szerez az ellenfél térfelének közepén, ezzel pedig megindítja a támadást, amiből gólt szerez a csapat. Nem sokan gondoltuk volna, hogy ezt a mondatot valaha is leírjuk, de az argentin hozzáállásbeli pozitív változása az utóbbi években ilyet (is) eredményezett. Persze jogos, ha már a játék nem megy neki, legalább küzdjön becsülettel...

 

Amikre kevésbé szívesen emlékszünk:

Az, ahogy a kupakiesés alkalmával (főleg az első félidőben) rommá kontrázta a csapatot a Lazio, több mint arcpirító volt, és felvetett bizonyos - személyi - kérdéseket. Hiába az óriási küzdés, majd szépítés tíz emberrel, ilyen korán, ily módon elbúcsúzni azért mégiscsak kellemetlen emlék marad - pláne a mérkőzés körülményeire tekintve.

 

Szakmai döntések:

A 4-2-3-1 nagyjából állandósult, fontos kirakósok kerültek a helyükre, plusz érkezett is egy olyan erősítés, amire (vagy akire) igazából senki sem számított. A középpálya védekező szekciója stabilabb lett, mindazonáltal még mindig sok a kapott gól, ezt viszont vissza lehet vezetni a védelem kvalitásaira, érzésre ott a leggyengébb a csapat - konkrét meccsszituációk is mutatják ezt (egyéni hibák). Piolinak sikerült kialakítani egy igen erőteljes és nagyjából jól működő futballt, a Chievo ellen volt ennek a kicsúcsosodása, hosszú ideje nem láttunk már annyira domináns és nagycsapatnak tűnő Internazionalét. Az, hogy sikerül most már a szenvedős idegenbeli túrákat is hozni, ugyancsak azt támasztja alá, hogy kezdenek helyrebillenni a dolgok.
Az említett Lazioval vívott kupacsata alkalmával viszont először tűnt úgy, hogy gyengén meccselt (már a kezdővel is) a mester, de ennyi hiba talán belefér, a keretre és a merítési lehetőségekre is vetve egy pillantást.
Az átigazolási időszak nem volt túl hangos Ausilioék részéről, az el- és kölcsönadások mellett csupán egy (ám annál fontosabb) érkező volt, ami bizony sokakban hagyott hiányérzetet - nincs olyan kék-fekete drukker, aki ne várt volna legalább egy új szélső védőt(Összesített osztályzat: 4/5)

 

2017-et szinte nem is indíthatta volna jobban a csapat, öt győzelem (az első kupameccset jóhiszeműen nem döntetlennek számolom) mellett egy vereség éktelenkedik csupán - persze utóbbi a kiesés miatt fájóbb volt az átlagosnál. A gólarány 13:6, utóbbi szám mutatja legjobban, hogy azért még bőven van hová fejlődni - egyelőre csak meg van kezdve az a bizonyos út.

 

Az előző havi legjobb játékosnak hangyafabokányival Marcelo Brozovicot választottátok, lássuk, most hogyan is alakul a szavazás!