Nerazzurri

Szenvedve is megy

2017. január 23. 13:48 - PaulPierce34

joaomario-cropped_io92vkkpscsa1v2a4shnfnqx7.jpg

Amikor a szilveszteri podcastben ránéztünk a januári sorsolásunkra még a mögöttünk hagyott hónapok ismeretében sem féltünk kimondani, hogy most végre összejöhet egy nagyobb győzelmi sorozat. A Juventus elleni visszavágó előtt még két kiesőjelölt vár/várt ránk, hogy a lehető legjobb pozícióban álljunk ki a rangadón. Az első lépcsőfokot megmásztuk, még ha jóval nehézkesebb lépésekkel is, mint előzetesen vártuk.

Azt előre leszögezem, hogy ha kissé felületesnek tűnik az értékelőm, akkor az nem azért lesz, mert teszem azt egy összefoglalót láttam, mintsem inkább mert félszemmel a kézilabdások dánok elleni csodáját néztem extra magas vérnyomással. Innen is gratulálunk a srácoknak, óriási győzelem volt!

Na, de evezzünk vissza Palermóba, ahol a barométer esőre állt, vagy inkább zuhéjra. Látványos focit tehát nem várhattunk ilyen körülmények között, de győzelmet mindenképp. Mister Pioli a jól megszokott védelmet és támadósort küldte fel, de természetesen ezúttal is kipróbált egy  eleddig ismeretlen variánst a középpályára, ezúttal a Banega-Gagliardini-Brozo trió feladat volt törni-zúzni-építeni-alkotni. Leginkább az első kettőre volt alkalmas a terep és ez meg is látszott a meccs képén: az első félidőben voltak komolyabb, komolytalanabb helyzeteink Icardi és Candreva révén, de az átütő erő nagyon hiányzott a srácokból, a Palermo meg foggal körömmel védte az ikszet.

Rolkó kolléga remek megérzésről tett tanúbizonyságot, amikor a szupertitkos félidei blogger elemző diskurzusunk során egy lehetséges cserétől várta az áttörést. Végül igaza lett, de hogy ez a megmentő Joao Mario személyében jön el, szerintem ő sem gondolta volna. A sokadik fontos gólpassz Candrevától és egy teljesen megérdemelt gól a portugáltól, akit egyre jobban kedvelek, kedvelünk. Szimpi gyerek, nagyon jó focista, tökéletes kombó. 1-0 ide.

A második félidő szerintem kifejezetten botrányosra sikeredett a részünkről és bár ezúttal nyertünk, megint eszembe jutott az őszi formánk: a közepes első félidő után, ugyanolyan totyogósak vagyunk a másodikban. Mindenesetre térjünk egy kicsit vissza Candrevára, akinek jár a csoki gólpasszért. Antonio már lassan figói magasságokba emelkedik, legalábbis már nem először juttatja eszembe a portugált félistent. Nem gyors, nem tud aktív lenni 90 percen át, ötször visszahúzza a labdát a szélsővédő elől (ez a legfigósabb tulajdonsága), mert mindig utolérik, de a végén csak ő adja a gólpasszt. Egészen konkrétan már a hatodikat ebben a szezonban, aminél csak Icardi, F.Anderson, Hamsik és Callejon tud többet felmutatni. Not bad.

A meccs vége kifejezetten idegörlő volt, különösen Ansaldi kiállítását követően, kapásból beugrott  a már előzetesben is felemlegetett 4-4-es meccs a Palermo ellen. Emlékeim szerint akkor a hó esett, most az eső, és akkor nem tartottunk ki a végéig.. Nem mondom, hogy benne volt az egyenlítés hellokittiék BLASZ II-es szintű támadóiban (bocs, Norbi, tényleg ezt gondolom), de az 1-0 mindig veszélyes.

Végül nem lett gond, így a délután dupla örömadagot hozott, császári győzelem a dánok ellen, meg egy olaszos, szenvedős a Palermo ellen. Folytatás szombaton a Pescara ellen, nincs kifogás, meg kell szerezni a hetedik skalpot is.

ui: Ti is észrevettetek valami tök érdekeset a tabellán?

Összefoglaló