Nerazzurri

Szebb este is lehetett volna

2017. január 18. 20:03 - Rolkó_

interbolognamurillogoal.jpgKönnyedebb sikerre számítottunk, végül mégis túlórára volt szükség a tegnapi nap folyamán lejátszott Coppa Italia-fellépésen. Azért szomorúak persze nem vagyunk.

 

 

 A kérdés, ami leginkább foglalkoztatott minket kedd előtt: vajon fog -e játszani Gabriel Barbosa? Egymásnak ellentmondó hírek érkeztek, de ahogy szerzőtársam is említette, ez (kissé sarkítva) egy "most, vagy soha" szituáció volt számára. Szerencsére végül nem csalódtunk, Pioli megadta neki a lehetőséget, ahogy például a visszatérő Medelnek is Murillo párjaként - itt még visszatérnék egy szóval bimre_ úrhoz, ugyanis viccesen mellélövöldözött a várható kezdővel, de legalább megtudtuk így, hogy Nagatomo keresztneve nem Juto. Egyebek mellett ez a folyamat is pozitív, Ranocchia és említett japán (főleg előbbi) az olasz mester első néhány fellépése óta teljesen parkolópályán van, így jó eséllyel többször már nem kell kifejteni e hasábokon a... Tudjátok, mit: Béka Bandi, Szamuráj, keserédes vicceskedés, szomorkodás, ilyesmi. 

Az ugyancsak kezdőbe szivárgó Palacio-Éder kettős vezette letámadás jól működött már az elejétől fogva, a csapat ott folytatta, ahol a Chievo ellen abbahagyta. Bár a helyzetek nem sorjáztak, a játék ismét erőtől duzzadó volt, legnagyobb megelégedésünkre. A szombati meccshez képest a középpályás tengely nem változott, ez pedig abszolút jótékony hatással volt a gépezet működésére, a Kondogbia-Gagliardini-Joao Mário hármasfogat remekül dominálta a pálya azon részét, ez pedig ugyebár kulcskérdés a mai futballban. Annak rendje és módja szerint meg is lett a kétgólos vezetés Murillo csodagóljával (ami azért valljuk be, némiképp szabálytalan is volt) és Palacio okosan eltett labdájával - azonban a törvényszerűségek nem minden esetben igazolódnak be a futballban. Hogy, hogy nem, most is sikerült a bré rosszabbik végére kerülni, és az egyetlen komoly kihagyást egy gigamákos góllal büntette a Bologna. Az első félidő lefújásakor ettől függetlenül sem voltam ideges, mivel láttam, mi zajlik a pályán. 

Ahogy a szünet után kijöttek és újra nekikezdtek a csapatok, a Digi Sport kommentátora, Baumstark Tibor egyre csak azt sulykolta, milyen törékeny az egygólos előny, és már kezdtem én is egyre kellemetlenebbül érezni magam az egyre-másra kimaradó lehetőségek után. Itt bezzeg azonnal bejött a legrosszabb forgatókönyv szempontunkból, holott Donsah fejes gólja a szórványos vendégakciók ellenére abszolút nem volt benne a játékban... Nem volt mit tenni, kezdődhetett a cidri a kiesés veszélye miatt, pedig az egész este parádésan indult. A cseréknek is köszönhetően azért még egy löketet kapott a csapat, ez pedig 2:2 után még egy gólt (és sok-sok elpuskázott helyzetet, lehetőséget) eredményezett, így végül kissé nehézkesen, de sikerült kivívni a továbbjutást.

 

antonio-candreva-marcelo-brozovic-inter-bologna-coppa-italia.jpg

 

Azt nem is taglalnám, hogy a végeredmény jogos -e, mert nyilván az, mi több, itt is a többgólos győzelem lett volna reális a játék képe alapján. Az abszolút örömteli történések mellett a mérleg másik serpenyőjében azért ott van az a rengeteg benyelt találat, amik kiküszöbölése még mindig várat magára - a törekvés megvan, senki sem lazsál, azonban valami még mindig hibádzik. Az biztos, hogy a középpályás védekezés Gagliardini érkezésével szintet ugrott, szent meggyőződésem, hogy ez előbb-utóbb a kapott gólok számán is meg fog látszani, ugyanis ezzel egy időben Kondogbia játékának színvonala is emelkedett (nem is keveset). Egyébként ha nem lett volna ilyen balszerencsés a francia, számomra a napnál is világosabb, hogy ez egy tükörsima, nyugodt továbbjutás lett volna. Viszont félretéve a negatív gondolatokat, számomra a fő konklúzió az, hogy az Inter focijának minősége miatt nem igazán kell aggódnunk mostanság, Joao Mário után úgy tűnik, újabb telitalálat érkezett a legfontosabb csapatrészbe, így pedig adott lesz a minőségi(!) dominancia a legtöbb fellépésen. Egy (de inkább két) helyen van még égető szükség komoly erősítésre: a védelem szélén

 

Videó: 

 

Pontozás:

Carrizo - Kivetődések és egy-két rutinmunka, a két gólról pedig nyilván nem tehetett. Továbbra sem vagyok nyugodt, ha ő áll a kapuban. (6)

Ansaldi - Képtelen lehozni egy meccset anélkül, hogy egy-egy megmozdulása láttán a homlokunkat csapkodnánk, ez pedig nagyon nem jó. Egyébként voltak pozitív momentumai, a védekezést nagyrészt megoldotta (a megelőzései kiválóan ültek), de mégiscsak az oldaláról érkezett a gól. Az a lövés pedig... (5,5)

Murillo - Egy nagyjából tíz perces zavarodottságtól eltekintve a tanár Jeison rohangált a pályán mindenki legnagyobb elégedettségére, emellett pedig meglőtte a szezon eddigi legszebb gólját. (7)

Medel - Az első félidőben néha kereste a helyét és túllelkesedett egy-két szituációt, de utána feljavult, több fontos és szép szerelése akadt, valamint egy szorult szituációban összeszedett egy hasznos sárgát is (igen, ilyen is van). (6,5)

D'Ambrosio - Nagyjából áthatolhatatlan volt, és ismét akadtak szép megoldásai az ellenfél térfelén is. (6,5)

Kondogbia - Kezdjük a negatívummal: egy alkalommal előjött belőle a felelőtlen Geoffrey. A pozitív viszont, hogy nem adta fel, azonnal az ember után ment, segített leszerelni. Ezt leszámítva is óriási (és nagyon hasznos) munkát végzett a pálya minden területén, jó passzok is érkeztek tőle, így lassan kijelenthetjük, hogy végre valóban megérkezett a 30+ milliós igazolás. Az öngólja balszerencsés volt, de amiatt mégis le kell vonni egy minimálisat az érdemjegyből. (6,5)

Gagliardini - Rengeteg időbe (legalább 10-12 órába) telt, mire megszokta a társakat, a játékrendszert és a miliőt. Elképesztő eddig, amit művel, minden fontosabb középpályás tulajdonság a kisujjában van, és olyan nyugalommal játszik, mint egy veterán focista. Ha így folytatja (márpedig miért ne tenné?), elég gyorsan el kell kezdeni az 5-ös számú Inter-mezek tömeggyártását. (7)

Éder - Voltak ígéretes lehetőségei, de végül sajnos semmi nem jött össze neki, pedig becsülettel küzdött. (5,5)

Joao Mário - Újabb dupla gólpassz és parádés futball érkezett tőle, egyszerűen élmény nézni a játékát. Megvannak a fejlődési pontjai is (például a helyzetkihasználás...), ha sikerül több dologban is előrelépnie, világklasszis fog az Inter középpályáján karmesterkedni. (7,5)

Gabriel Barbosa - Mindenre választ kaphattunk: arra is, mennyire tehetséges, és arra is, miért is nem láthattuk eddig. Elképesztően nyers még a srác, bár akadtak ügyes mozdulatai is, a Bologna első gólja előtti kontra az ő butaságából indult, az ilyesmit pedig mindenképp ki kell küszöbölni. Azt a lejövetelt cserénél taknyos létére nem igazán értem, hogy engedhette meg magának, számomra így nem lett szimpatikusabb egy cseppet sem. (5,5)

Palacio - Mint a régi Tincses, csak kicsivel rozsdásabb kivitelben. A mozgások, a passzok még nagyjából megvannak, ez pedig eredményezhet ilyen kellemes pillanatokat, mint például amit az ügyes góljával okozott. (6,5)

Candreva - Győztes gól, sok jó megmozdulás, hasznos mezőnymunka - több nem kell. (6,5)

Icardi - Eldönthette volna saját maga is, de nem tette, így végül "csak" szokásosan szerepet vállalt Candreva góljában. Természetesen állandó veszélyt jelentett a Bologna védőinek. (6,5)

Brozovic - Néhol ügyes, néhol okos, néhol önző, néhol kapkodó. Azért neki is volt szerepe a győzelemben(6)

Pioli - Jó érzékkel nyúlt a kezdőhöz azon a néhány helyen, a játék minősége pedig szinte egyáltalán nem esett vissza a hétvégén látottakhoz képest. A cseréi is végül jól sültek el, egyedül az aggasztó, hogy újra jönnek a kapott gólok minden meccsen - nyilván ez személyi probléma is, de sürgősen kezdeni kellene a dologgal valamit. (6,5)