Nerazzurri

Ki ez a gyerek, aki annyiba került, mint Ronaldo?

2017. január 05. 19:52 - csabinter

gag250.jpgMostanában csorgó nyállal kattinthatnak a mercatós hírekre az Interbe olaszokat követelők, hiszen januárban Roberto Gagliardini személyében egy zsenge korú talján érkezik a temérdek pénznyelő zsoldos légiós közé. Az Atalantában nevelkedett 22 éves középső középpályásról még az olaszországi sztárbloggerek se tudnak sokat, nemhogy mi, úgyhogy utánajártunk az ifjú mormota eddigi karrierjének és bemutatjuk az Inter történetének második (!) legdrágább olasz nemzetiségű igazolását. 

Csak a rend kedvéért, utóbbi lista első helyezettje az 1999-ben 48 millió euróért megszerzett Christian Vieri, aki ugye korábban szintén megfordult a kék-fekete Milan-bérenceknél. De vissza az 1994. április 7-én Bergamóban született Gagliardinihez. A szamárlétra valamennyi lépcsőfokának megmászása után (36/4-es mutatója volt az Atalanta primavera csapatában) 2013. decemberében jött el élete addigi legnagyobb pillanata: bemutatkozhatott a felnőttek között. A debütálás egy Sassuolo elleni Olasz Kupa-meccsen történt, a 19 éves újonc végigdarálta a 90 percet. 

unnamed.jpg

Akkor még nem tudott megragadni a nagyfiúknál, ezért klubja szépen kölcsönadogatta a remek felépítésű (188 cm/77 kg), atletikus, erős, és dinamikus középpályást. A másodosztályban telt kölcsönhónapok alatt (a Cesena, a Spezia és a Vicenza fogadta be, összesen 49 mérkőzést játszott, 3 gólt szerzett) hamar meggyőzte a megfigyelőket: behívót kapott az utánpótlás válogatottba, no meg több olaszországi nagycsapat megfigyelőjének noteszába vésődött be a neve vastag betűkkel, pirossal aláhúzva. Vicenzai edzője, Pierpaolo Bisoli azt mondta róla, hogy kicsit félénk és néha esetlen fiú, de kiváló fizikai adottságai vannak és technikailag is képzett. Rövid felnőttpályafutása ellenére mindjárt sikerült két komolyabb sérülést összeszednie: egy Lanciano-Vicenza bajnokin egy fejére mért súlyos ütés következtében úgy elterült a földön, hogy minden elsötétült körülötte és 48 órás megfigyelésre kórházba kellett szállítani, illetve szintén vicenzaiként egy komolyabb combsérülés miatt a gyengélkedőn töltött 1 hónapot.

unnamed_1.jpg

Utolsó kölcsönadása alkalmával 16 bajnoki jutott neki a serie B-s Vicenzában, ám ideiglenes klubja köszönte szépen a lehetőséget és 2016 januárjában visszapostázta a bergamói központba Gagliardinit. Ekkor aligha élt ember a Földön, aki előre megmondta volna, hogy egy év múlva a srác értéke néhány százezer euróról majd' 30 millióra ugrik, a legnagyobb olasz klubok udvarolnak neki és még a válogatottba is behívják

Azóta tudjuk, hogy pontosan ezen forgatókönyv szerint íródott tovább a történet. Az előző szezon végén, 2016. május 15-én külső szemlélő és talán maga Roberto számára is megmagyarázhatatlan módon valahogy az Atalanta kezdőjében találta magát a Genoa elleni bajnokin úgy, hogy előtte 5 hónapig nem lépett pályára hivatalos mérkőzésen. A 36. fordulóban jártunk, az öreg Edy Reja szólt neki előző nap éjjel, hogy véletlenül se tudjon nyugodtan aludni: fiam, holnap kezdő leszel és neked kell leütközni Rincont. A kis Roby nem tojta össze magát: 82 percet játszott, a legtöbb olasz sportlap 6-os osztályzattal jutalmazta lelkes játékát. A meccs érdekessége, hogy a 2-1-es győzelmet arató Genoa edzője az a Gian Piero Gasperini volt, aki pár héttel később már az Atalanta padjáról 3-4-3-mazott, míg Gagliardini mellett az idei csoda-Atalanta tejfeles szájú emberei közül a jobbhátvéd Andrea Conti, a svájci futógép Remo Freuler, és a pöttöm Marco D'Alessandro is ott figyelt a kezdőben. 

unnamed_2.jpg

Nyáron tehát Gasperini lett a klub vezetőedzője, és mivel az Atalantára mindig jellemző volt a saját nevelésű fiatalok használata (a legjobb garnitúra talán a 2000-es évek elején tűnt fel a Zenoni-ikrekkel, Zaurival, Bellinivel, Rossinivel), elkezdte beépíteni a tehetséges gyerekeket. Így került be a csapatba a fentebb megénekelt Conti mellett a Juventus révén 2018 nyarára már lefoglalózott középső védő, Mattia Caldara, a fél világ által kergetett új Yaya Touré, az elefántcsontparti Franck Kessié, a szélső Leonardo Spinazzola, és a Milan elfelejtett, sűrű testalkatú centere, Andrea Petagna.

Gagliardini mondjuk pont nem. Először a hetedik fordulóban, a Napoli hazai legyőzésekor futott ki kezdőként ligahimnuszt hallgatni. Megragadnia még nem sikerült, mert ezt követően három meccsen is csupán csereként küldte be a Csillagvilág Klinika egykori doktora - közte az Inter elleni 2-1-es Atalanta-győzelmet hozó bajnokin is, melyen mindössze kilenc percet töltött a pályán. A 11. kör óta viszont kirobbanthatatlan a csapatból, gólpasszt jegyzett két egymást követő meccsen, a Genoa és a Sassuolo legyőzésekor. Ősszel összesen 13 bajnokin szerepelt, 775 játékperce alatt átlagban 1.5 labdaszerzést, ugyanennyi megelőző szerelést, 0.6 kulcspasszt, 0.5 cselt és 84.8%-os passzmutatót produkált. Nem éppen kiemelkedő számok, viszont Giampiero Venturát meggyőzte a fiatal középpályás letisztult, korához képest érett és magabiztos játéka, amit az elmúlt hetekben mutatott és behívta Gagliardinit az olasz válogatott felnőtt keretébe. Roberto nehezen fogta fel, hogy minden ilyen gyorsan történik vele, saját bevallása szerint sokáig hitetlenkedve fogadta a behívó hírét. 

Korábbi edzője, Edy Reja az Interben is egy szezont eltöltő Dino Baggióhoz hasonlította egykori nebulóját: "Fizikálisan kiváló, nagyon erős és higgadt, remekül helyezkedik és technikilag is abszolút rendben van. Szerintem egy három fős középpálya egyik belső tagjaként képes a legjobbat nyújtani. Dino Baggio parmai időszakára emlékeztet: jól helyezkedik és védekezésben is az ellenfelek tudtára adja a jelenlétét."

A legutolsó infók alapján 2 millió euróért veszi kölcsön az Inter a szezon hátralévő részére, esetleges végelegesítése (tehát nincs kötelező opció!) további 22.5 millióba fáj, ami bónuszokkal együtt 27-ig kúszhat fel. Ezzel a Nemzet Bobója mögött Francesco Toldóval holtversenyben az Inter történetének második legdrágább olasz igazolásaként könyvelhetjük el. Nyilvánvalóan ez a pénz irreálisan sok egy 15 olasz bajnokit letudó fiatalemberért, és persze az is nyilvánvaló, hogy a jövőbeli potenciált kell megfizetnie a klubnak. Hasonlóan a Premier League-hez, a Serie A is híján van a hazai tehetségeknek, ezért fog ilyen vastagon a toll az olasz fiatalok szerződtetésekor. Nagy kérdés, hogy fogja kezelni ezt a nyomást és a magas elvárást, mert mindkettőből szépen jut neki, de ő legalább biztosan értékeli majd, hogy itt lehet és megszakad a mezért, amit ráadnak.