Derby della Madonnina: egykor valóságos háborút jelentő futballmérkőzés, modern értelmezés szerint két szerencsétlenül és ostobán menedzselt csapat általában tét nélkül zajló találkozója. Jóllehet a bajnoki reményeik évről évre elúsznak már november körül, jellemző, hogy a két fél közül senki nem egyezne ki előre egy döntetlenben. Ugyanis ha címekben már nem nagyon lehet mérni, hogy ki az erősebb, ezen a meccsen kell megmutatni a nagy ellenfélnek, melyik oldalon jobb a foci, zöldebb a fű, kisebb a trágyadomb.    

Ha valaki átaludta volna november első pár hetét, nézzük mi történt: a klub sikeresen megbuktatta alig 3 hónappal ezelőtt kinevezett vezetőedzőjét, majd a The Bachelor című társkereső szennyreality mintájára megrendezett edzőcasting eredményeként kinevezte a helyére Stefano Piolit. Az új mester megérkezett, köszönt a játékosoknak, majd elengedte őket a válogatott fordulókra, a maradékkal pedig folytatta a felkészülést az első megpróbáltatására, aminél nem is kívánhatna jobb alkalmat, mint a milánói derby. Szerencsére csütörtök-péntek óta újra együtt a keret, így több mint 48 óra állt rendelkezésére, hogy kitaláljon valamit.

Welcome to the gutter, we've been expecting you!

Ilyen előzmények mellett a Nerazzurri blog szerkesztőségének sajnos fogalma sincs, mit reméljen a Milan ellen. Gyakorlatilag bármi megtörténhet, tehát valódi esélylatolgatás helyett kénytelenek vagyunk már meglévő panelek alapján megtippelni, mire számíthatunk. Lássuk a lehetséges kimeneteleket:

A szokásos egygólos brusztolás

(lásd: 2015, vagy nagyjából bármelyik előző szezon)

A legvalószínűbb végeredmény. Az nyer, aki az első gólt szerzi. A hátrányba kerülő csapat erőlködve támadni kezd, de legfeljebb kapufáig jut, míg az ellenfél kontrázni próbál, de csak félszegen, nehogy véletlenül szétszakadjon a pálya. A három pontra senki nem szolgál rá igazán, mégis van mit a másik orra alá dörgölni 3-4 hónapon keresztül.

A meccs, ami után nagyon be kell piálni (lásd: 2004)

Banega végez el szögletet, a labda pedig direttamente csapódik a hosszúba. El se hisszük. A következő sarokrúgás még viccesebb, hiszen a Milan védők elfejelik a kapu közeléből, ám ekkor jön Medel kapásból, a lövés 4 emberen pattan meg, és máris 0-2 áll az eredményjelzőn. Hirtelen az összes problémánk megoldódni látszik, újra 2009 van, az ünnepi hangulat átragad a játékosokra, és elfelejtik kibekkelni a második félidőt. Kapunk is gólt, éppen hármat. Ezt sem hisszük el. Na, kinek mit töltsek? 

A pókerparti (lásd: 2009)

Mindenki nehéz ütközetre számít, Pioli már jó pár nappal előtte SMS-ben küldi az instrukciókat a válogatottaktól hazasiető kulcsembereinek, biztos, ami biztos. A kuzinok azonban még nálunk is kevésbé tudják, mit várjanak a csapattól, és végül a meccs meglepően egyoldalú: Brozovic kiváló összjáték után szerez gólt, majd egy hasonló után Ansaldi is beköszön. Icardi meglövi első Milan elleni gólját tizenegyesből, igaz, előtte senki nem érti, miért csak sárgát kap Kucka, mikor pár méterre a kaputól nyakánál fogva rántja le az épp lőni készülő Perisicet. De ami késik, nem múlik, a szlovák verőgép 10 perccel később mehet zuhanyozni, mikor úgy dönt, hogy szerelés helyett inkább megpróbálja elpusztítani Candrevát. A második félidő így emberelőnyben esemény nélkül telhetne, de azért Banega megörvendeztet mindenkit egy 30 méteres átlövéssel. 0-4.

A horror (lásd: 2001)

Sajnos, 3 perc után rájövünk, hogy egy ilyen jól összerakott Milan ellen nem lehet pár nap alatt felkészülni, a védelem az első perctől katasztrófa. Niang az első helyzetét gólra váltja, majd negyed órával később a másodikat is. Az igazi pokol a második félidőben jön el, Bonaventura távoli szabadrúgásába senki nem ér bele, így az bepattog a hálóba, majd Bacca dupláz, és végül Suso teszi fel az i-re a pontot. A következő három meccsen a vezetőség kicsit kritikusabb szemmel nézi Pioli ténykedését…

Ki ez a jóképességű?

Az „akkor is megnyerjük” (lásd: 2010)

Egy igazán elszánt csapatnak az sem szegi kedvét, ha a játékvezető mindent megtesz ellene. Szerencsére van egy kettős ügynökünk Abate személyében, az operatőr pedig már a 10. percben Wanda Nara lómosolyát keresgéli a VIP páholyban. Egy erősen megkérdőjelezhető ítélet után Joao Mario gúnyosan megtapsolja Tagliaventot, az érzékeny lelkű sporttárs zsebéből pedig már villan is a piros, így már a félidő derekán emberhátrányba kerül az Inter. Ez azonban inkább a Milant zavarja össze, erre biztos nem számítottak. A 2-0-ás végeredményt Jovetic állítja be szabadrúgásból, és bár a bíró még összehoz egy erősen megkérdőjelezhető kiállítás-tizenegyes kombót a Rossoneri javára, Handanovic lehúzza a rolót.

Hogy egy reálisabb képet kapjunk arról, mit várhatunk a derbytől, először is nézzünk szét a Milan háza táján. Minden tiszteletem a szomszédoké, ugyanis egy az Interénél kb. minden poszton gyengébb kerettel rendelkeznek, és mégis sokkal inkább keltik egy jól működő csapat benyomását, mint a Nerazzurri az elmúlt 5 évben bármikor. A megoldás odaát pedig mindössze annyi, hogy Montella révén megszületett az összhang a játékosok és az edző között. Mindenki teszi a dolgát, jó futballt játszanak, ráadásul nincsenek náluk ostoba balhék, bulvárcímlapokra kívánkozó sztorik, vagy magukat szemétdomb királyának tekintő tökfejek. Valamilyen csodálatos módon még az egyes játékosok Twitter-fiókjai sem jelentenek potenciális veszélyt az öltöző egységére. Egy szó mint száz, valahogy elhiszed róluk, hogy nekik jelent valamit abban a csúnya mezben játszani. És ez valamiért engem jó érzéssel tölt el. Egyfelől, egy jó Milanra ugyanúgy szüksége van a Serie A-nak, mint egy jó Interre. Másrészt, elnézve, hogy hol jártak tavaly hozzánk képest, reményt ad, hogy talán tényleg csak pár jól átgondolt döntésen múlik, milyen irányba halad egy projekt.

Hogy Pioli lehet-e a mi Montellánk, nem ma fog kiderülni, nem is erre várjuk a választ. Amiben jelen pillanatban bízhatunk, az az „új seprű” elve, és némiképp érdekes is, hogy a szezon közbeni edzőváltások után ez a jellemzőbb. Az olyan mentőövként bedobott edzők, mint Leonardo, Ranieri, Stramaccioni, ha ideiglenesen is, de fel tudták kavarni az állóvizet a csapat körül, és jó eredményeket produkáltak. A mai feladat nagyjából tehát abban áll, hogy meg kell próbálni egy faék egyszerűségű, de stabil taktikával, és némi mázlival behúzni a mérkőzést. Szükség lehet némi improvizációra, de a végeredmény azon múlik, sikerül-e mentális értelemben felpörgetni a játékosokat erre a 90 percre. 

Utána pedig el lehet gondolkodni azon, hogy merre tovább. 

Várható kezdők:

Inter:  Handanovic, Ansaldi, Miranda, Medel, D'Ambrosio, Joao Mario, Kondogbia, Brozovic, Candreva, Icardi, Perisic.

Milan:  Donnarumma, Abate, Gómez, Paletta, De Sciglio, Kucka, Locatelli, Bonaventura, Suso, Bacca, Niang