Jelenleg nekünk hellyel-közzel csupán egyetlen pillanat ugrik be az aktuális hónapból, de azért ahogy azon a bizonyos meccsen, úgy összességében, mindhárom fellépést tekintve is sikerült felülni arra a bizonyos hullámvasútra. Tökéletes lenyomata volt ez az egész 2017/2018-as idénynek.
TOP + + +
Andrea Ranocchia - Beugróként jól állt helyt minden alkalommal, amikor szerepet kapott, az Udinese ellen bónuszként még góllal is jelentkezett.
Marcelo Brozovic - Kiosztott kvázi négy gólpasszt (legyen inkább három és fél), kiállítottak róla egy embert, és jobbnál jobb ütempasszokkal tömte az elöl lévőket - mindenét odaadta az Interért. A védekezése kissé elmaradt az elmúlt hónapokban tapasztaltaktól (ebben valószínűleg Gagliardini tartós hiánya is közrejátszott), és egyébként is akadtak gyengébb periódusai, de ettől függetlenül is abszolút döntő faktor volt a negyedik hely kiharcolásában.
Matías Vecino - Gól.
Rafinha - Megszületett első találata, amit rögtön követte a második is, és bár a "döntőben" az egyik legrosszabb teljesítményét hozta fekete-kékben, az első két meccsel kiérdemelte a helyét itt.
Samir Handanovic - Habár mozizott párszor (javarészt olyan helyzetben, amikor tehetetlen volt), azért minden alkalommal akadtak fontos bravúrjai: Udinében a döntetlen állást, Romában a több gólos hátrányt akadályozta meg.
FLOP - - -
Antonio Candreva - Igen, összejött neki a bravúr: lőtt gól nélkül hozta le az idényt. Az asszisztok elmaradása és maga a mutatott futball teszi ezt egy teljes egésszé, sajnos Antonio tavasza így egy terített betli lett.
Lábjegyzet: Mauro Icardi szinte mindkét rovatban szerepelhetett volna. A TOP résznél persze csupán ha szárazan a statisztikákat nézzük, mert két gólja mellett további egyben (Rafinha, Udine) szerepe volt, valamint a büntetőt is ő harcolta ki. Azonban a valóság kicsit más képet mutat, és minimum elgondolkodtató, hogy tavasszal, az egyre élesedő szituáció alatt hányszor remegett meg a lába tiszta ziccerekben. Le lehet vonni ebből bizonyos konzekvenciákat, az biztos, hogy ő még mindig nem egy tapasztalt csatár, ebből az idényből is sokat tanulhatott és profitálhatott. Viszont az nem kérdés, hogy valami még mindig túl sok neki, és egy alapvetően korlátolt csatárként is elérte a korlátait. És igen, valahol azért vicces ilyesmit leírni egy 29 találattal, gólkirályként záró támadónál, de talán mindenki érzi, miről is van szó.
Amikre szívesen emlékszünk:
Udinében megtörtént, amire vártunk már egy ideje: Rafinha bevette a kaput. Eddig kissé peches is volt a lövésekkel, de most meghozta a tökéletes döntést, vagyis hogy nem passzolta le az üresen álló Candrevának, hanem ő maga fejezte be az akciót.
Az a bizonyos találat, a szezon utolsó gólja - a fejes, ami fordulópont lehet a klub életében, optimális körülmények között. Vecino bólintása rég tapasztalt katartikus örömöt okozott mindannyiunknak, olyat, amihez közelítőt a Triplete óta talán csak néhány Milan és Juve elleni pillanatnál élhettünk át.
Amikre nem szívesen emlékszünk:
Ki más is szívatna minket, ha nem egy olyan futballista, aki egész idényben nulla teljesítményt rakott az asztalra, és történetesen még interista is? Nem néztem utána, de nagyon nagy a valószínűsége, hogy Berardi élete egyik legnagyobb gólját lőtte, de abban majdhogynem biztos vagyok, hogy jobb lábbal még nem akasztott ekkorát. Hát, ez is egy elég interes sztori.
A pillanat, amikor azt hittük, valóban el van átkozva ez az idény is. Ha tízezerszer rúgná el Marusics onnan úgy, hogy Perisic áll vele szemben, akkor sem jönne össze még egyszer ez a végkimenetel, ebben biztos vagyok. A sors azonban akkor és ott úgy akarta, hogy korán hátrányba kerüljenek a fiúk ezzel a szarral, azokban a percekben pedig nem feltétlen az volt az első gondolatunk, hogy lesz visszaút...
Szakmai döntések
Sok kérdés nem volt igazából, sejthettük, hogy Spalletti az alapcsapatot pakolja fel, amikor csak lehetősége adódik - csupán D'Ambrosio és Vecino eltiltásai, valamint Gagliardini sérülése rajzolták át néhol az elképzelést. Az Udinese ellen remekül sikerült a talpra állás a sokkból, viszont a Sassuolo vendégjátékakor sokaknak nem sikerült feldolgozni az esélyesség terhét... Ez persze az adott játékosok karakterisztikájából is adódhat, mindenesetre a sorsdöntő meccsen, idegenben sikerült kétszer is talpra állni, majd fordítani, így a happy end miatt végül a fejekre nem igazán lehet szavunk. A találkozók alakulásának függvényében egyébként a háromvédős rendszer is próbálgatva van, Cancelonak rendre területet szeretne nyitni a mester azzal, hogy Candrevát beljebb vezényli - túl sok siker ezt még nem koronázta, ráció mindenesetre talán van benne.
Zsang, Ausilio és társaik elfoglaltak voltak, gyakorlatilag minden nap azon matekoztak, hogyan is lehetne a két, abszolút pozitív benyomást keltő kölcsönjátékost véglegesíteni. Sajnos erre nem született, nem születhetett értelmes megoldás, így jobb híján kivárjuk mindannyian az átigazolási piac kezdetét, hátha... A három biztos érkezőről már eddig is tudtunk, az Asamoah - de Vrij kettős még csak most lett megerősítve mondjuk, de jobb későn, mint soha. A szerződéshosszabbításos pletykáknak nehéz hitelt adni, annyi a biztos, hogy vezetőedzőnk kontraktusával kapcsolatban ki lett nyilvánítva a konkrét szándék. Innen jönnek a továbbiak. (Összesített osztályzat: 3,5/5)
Két győzelmet és egy vereséget sikerült a három fellépésen összehozni, 7:4-es gólaránnyal. Összejött a szent cél, egy kicsit lehet szusszanni, végre, végre ott az Inter a Bajnokok Ligájában. A másfél front ellenére is hosszúnak tűnt az idény, a java pedig csak most következik... Tovább építkezni, ésszerűen: ez legyen az irányelv.
A várakozásoknak megfelelően az áprilisi legjobb Inter-futballista is Marcelo Brozovic névre hallgat, és említett úriembernek jó esélye van arra is, hogy történelmet írjon a zsinórban három "győzelemmel"... Lássuk, sikerül -e!
