A húsvéti őrület véget ért, lehet pótolni az elmaradásokat: volt itt nekünk egy tök jól sikerült szombati meccs, ezzel együtt viszont már nyakunkon a sok mindenről döntő szerdai Derby della Madonnina. Értékelővel egybekötött beharangozó következik. 

Kronológiai sorrendben természetesen illik a Verona látogatásával kezdeni, amiről dióhéjban annyit tudok írni: sima volt. Bővebben kifejtve: nagyon sima volt. De ha félretesszük a viccet, a meccs összképét tekintve azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy osztálykülönbség tükröződött a két csapat között, ezt pedig (akár a közelmúlt fényében is) jó érzés volt megtapasztalni, sorozatban másodjára. Természetesen ebben erősen közrejátszott a vendégek igen szerény, Serie B-s csapatra hajazó képessége is - próbálták valahogy ellensúlyozni a különbéget keménységgel (olykor durvasággal), de ez még ideig-óráig sem sikerült nekik.
Ellenben a mieink! Ha már érintettem a sorozatokat, a számomra legörömtelibb minden pozitívum közül az, hogy a Brozovic-Gagliardini kettős egymás után harmadik alkalommal működött prímán - azt pedig ugye felesleges is hangsúlyozni, mennyire számít egy csapatnál az, hogy a legfontosabb csapatrész értelmes képet fessen. Márpedig most is ez történt, Rafinhával kiegészülve egészen pofás dolgokat mutatnak olykor, megvan a hőn áhított egyensúly, nincsenek fegyelmezetlenségek... Fura ez az interes szemnek. Mindannyian kíváncsian várjuk, mennyire lesz ez tartós, mert ha esetleg, netalántán, mondjuk idény végéig maradnának a jelenlegi állapotok, akkor erősen el kellene gondolkodni, hogy kell -e egynél több ember pálya azon részére.
Perisic formajavulásának égető szükségéről már sokat írtunk itt is, jó végre azt tapasztalni, hogy lépeget vissza a helyes ösvényre, és ami biztatóbb, hogy még mindig van benne tartalék - ha minden jól megy, a legfontosabb időszakra fog előjönni az igazi, kirobbanó Ivánunk. Az elülső hármas már szinte teljes, Candrevának is akadnak tök jó megoldásai, de a kapu előtt egész idényben el van átkozva, most sem volt ez másként. Sorsszerű lenne, ha a leginkább számító találkozók egyikén szakadna át az a bizonyos gát, láthatóan Spalletti is ebben bízik, mivel Karamoh hiába hozott a helyén jó teljesítményeket, még 100 gólos előnyben sem kap játéklehetőséget. Icardiról nagyjából felesleges ilyen vonatkozásban írni, ő (megfelelő hátország esetén) nagyjából egész idényben hozza azt, amit tud, és amit igazán tud, abban a világelitbe tartozik - vétek lenne ezt nem kihasználni.
A védelem (az újfent munka nélküli Handával együtt) a szezon legstabilabban működő csapatrésze, Souprayenék ellen most épp Miranda volt a legnagyobb tanár, de nem nagyon lehet panasz a többiekre sem - Cancelotól például ismét láthattunk mesterien betekert pontrúgásokat. 

A pályán látott előjelek tehát egyértelműen bizakodásra adhatnak okot az Astori sajnálatos halála miatt elhalasztott Derbyhez érve, az előtt a Milan-Inter előtt, ahol végre újra van a tavaszi visszavágón is komoly tét. Piros-fekete részről ez a BL-esélyek életben tartása, míg Icardiéknak több szempontból is kulcsmeccs jön: győzelem esetén újra dobogóra kerülhet a csapat, ezzel egy időben az egyik potenciális ellenfelet végleg "parkolópályára" lehet tenni. Egyébként a döntetlen sem lenne szörnyű eredmény alapvetően, de arra azért kissé veszélyes játszani, és nem is tartom valószínűnek, hogy Spalletti ilyen felfogással küldi fel a fiait.
Ellenben azt igenis elvárjuk, hogy mutatkozzon meg, melyik padon ül a jobb, tapasztaltabb tréner. Mert az teljesen rendben van, hogy Gattuso hozott ezzel a komoly pénzből összeverbuvált csapattal egy stramás szériát, de ettől ő még nem lesz egy edzőfenomén, és az említett úriemberhez kapcsolódva én azt is valószínűsítem, hogy ő nem lesz, nem lehet a kuzinoknál hosszú távú megoldás. A Spal-Gatta összevetésben tehát egyértelműen a kopasz felé billen a mérleg nyelve (hogy is lehetne ez másként?), kérdés, mennyire tudja ezt kiaknázni.

A kereteket nézve olyan túl nagy különbségeket nem találunk, klubhovatartozástól függően össze lehet rakni kiegyensúlyozott és elfogultabb kombinált kezdőt is, álljon itt az enyém, 4-2-3-1-ben, az egész idényt és a jelenlegi formákat is figyelembe véve: Handanovic - D'Ambrosio, Bonucci, Skriniar, Cancelo - Biglia, Brozovic - Perisic, Bonaventura, Suso - Icardi. A négy, általam betuszkolt milanosból az egyik legfontosabb láncszem, Lucas Biglia egészen biztosan nem játszik eltiltás miatt, viszont az Intert előszeretettel szívató Bonaventura, Suso kettős kezdőként lépnek majd pályára, kérdés nélkül ők fogják (ismét) a legnagyobb fejtörést okozni a Skriniar vezette hátsó alakzatnak. Elöl persze nem lesz könnyű dolga a támadó egységnek sem, egészen szilárddá váltak Bonucciék mostanság, de ahogy az Arsenal és a Juventus elleni meccseik mutatták, még bőven akadnak hiányosságok, és egyéni hibákra is képesek, csapatkapitányunk (többek között) pedig az a fajta, aki szeret élni az első kínálkozó lehetőséggel.
Az időpont változásával kapcsolatban kegyeleti okokból nehéz ízléseset írni, de mindenki látja és érzi, mik történtek azóta, így tehát maradjunk annyiban, hogy most, április elején jobb állapotban van az Internazionale, mint egy hónappal ezelőtt, plusz szerencsére a szomszédok is beleszaladtak az eltelt idő alatt pár pofonba.

Van tehát miben bízni, afelől pedig nulla kétségem van, hogy a mentalitás rendben lesz, tehát olyan lózungokat nem pufogtatnék most, hogy "haljanak meg a játékosok a mezért" és hasonlók. Az a helyzet, hogy ha a szívek és a fejek is optimális állapotba kerülnek, nem tudom elképzelni, hogy majd lógó orral nézzük az esti BL-meccseket. Hovatovább ehet tenni egy nagyobb lépést afelé, hogy végre valahára visszakerüljön a csapat az említett sorozatba. Oda, ahová való.

Várható kezdő a "győztes csapaton ne változtass" és a bevált összeállítás elvén, 95%-os valószínűséggel: Handanovic - D'Ambrosio, Miranda, Skriniar, Cancelo - Brozovic, Gagliardini - Perisic, Rafinha, Candreva - Icardi.

A Digi Sport 1 élőben közvetíti a szerdán, 18:30-kor kezdődő mérkőzést.