Hosszabb kihagyás után újra jelentkezik a rovat egy nagyobbacska időszak felölelésével - a tabellára tekintve akár lehetne ez egy eleddig soha nem tapasztalt mértékben pozitív hangvételű poszt is, azonban az unalomig ismételt körülmények miatt sajnos távolról sem ez a helyzet...

TOP + + +

Ivan Perisic - Repülőrajtot vett, aztán fokozatosan kezdett elhalványulni a játéka és a konkrét mezőnybeli haszna is, ettől függetlenül nem mehetünk el szó nélkül amellett, mennyire fontos tagja a jelenlegi Internazionalénak. Ami fura, hogy ennél már voltak jobb időszakai (nem feltétlen eredményesség terén), de amíg odateszi a G+A-t, addig alapvetően nincs gond.

Matías Vecino - Kicsit mindenki számára sötét ló volt az uruguayi, de már az eddig itt töltött ideje is olyanra sikeredett, amivel sokunk elismerését elnyerte. A középpálya ezen szekciójából egyelőre ő az egyetlen, akit egyértelműen a pozitív csalódások közé sorolhatunk, (fontos) gólja is van, kis szerencsével már gólpassz is állhatna a neve mellett. Ha tovább fejlődik, egészen korrekt játékossá nőheti ki magát Spalletti keze alatt.

Mauro Icardi - A feljebb említett horvát úriemberhez hasonlóan ő is kilőtt a startgépből, utána pedig pontosan ugyanazt a pályát járta is be. Győztes gólok, majd a Bologna ellen egy rossz játék mellett hidegvérűen értékesített büntető - és itt járunk most. Minimum kérdéseket vet fel az ő státusza és játékstílusának elégségessége, de talán a jelenlegi csapat még ott jár, hogy nem ezeket kell legnagyobb problémaként kezelni. Egyelőre.

Milan Skriniar - Vele szemben sem voltak túl nagy elvárásaink, ezt a lécet viszont triplán ugrotta át minden interes Gresko utáni új kedvenc szlovákja. Ellentmondást nem tűrő, higgadt, intelligens játéka magával ragadó, és furcsa módon nem a brazil válogatott (volt) csapatkapitánya, hanem ő tűnik jelenleg az Inter legjobb középső védőjének. Fiatal kora és az eddigi fejlődési pályája miatt pedig még inkább reménykedhetünk, hogy végre valahára úgy igazán belenyúlt a vezetőség.

Samir Handanovic - Szinte minden meccsen volt olyan dolga, amit nem a "rutinfeladat" kategóriába sorolunk, így a szerepe megkerülhetetlen a jelenlegi tabellán elfoglalt helyezést nézve. Ő ennyi év után sem fáradt bele (nem is teheti persze profiként), ugyanúgy szeretné azt a nyomorult BL-t sokadik nekifutásra is, mint mi mindannyian. Pláne, hogy a tesója vicces mód nála hamarabb jutott el főtáblás meccsig.

FLOP - - - 

Antonio Candreva - Bár akadt tisztességes, mi több, nagyon jó meccse is (például komoly részt vállalt a Roma elleni fordításból), azért mindenkiben a kisebb csapatok elleni reménytelen és idegesítő beadogatások maradnak meg, sajnos teljesen jogosan. Az első fordulókban úgy tűnt, elindul egy jó irányba a sok befelé mozgással, aztán ahogy a vonal mellé lett kényszerítve, rögtön előjöttek mindenki rémálmai az egysíkú és kiismerhető játékával. A posztján bizony mihamarabb upgrade szükségeltetik, hiába jó futballista ő egyébként - ahova igyekezne a Spalletti-csapat, ő már kevés.

Borja Valero - A felkészülési időszakot követően a tétmeccsek már nem jöttek úgy össze a spanyolnak, ahogy azt reméltük és elvártuk, hiába vált még meg a szakállától is. A kezdés elfogadható volt, a folytatás már kevésbé, és még ha kerékkötővé távolról sem vált, az utóbbi fordulókban látottaknál mindenképp több kellene tőle. Kérdés, ezen a (számára nem igazán testhez álló) poszton képes lesz -e elegendő javulásra - gyenge kondija nem feltétlen ebbe az irányba mutat.

Dalbert - Az idei év bohózatba illő átigazolási sagája az ő nevéhez fűződik, és eddig inkább negatív, mint pozitív a kicsengése. Akit ennyi pénzért, ilyen sokáig üldözve hoznak el, minimum elvárnánk az azonnali korrekt teljesítményt, ehelyett ott tartunk, hogy kvázi kétmeccsenként még mindig Nagatomot kell nézegetni a pozíciójában, és ami még szomorúbb, hogy a japán legtöbbször (és ezt sírva, remegő kezekkel írom) egyértelműen jobbnak tűnt. Persze Balotelli ex-csapattársa okozott már néhány kellemes pillanatot, de összességében ez még kevés, várjuk az áttörést és azt, ami miatt személyében joggal reménykedtünk egy hosszú távú balhátvéd-megoldásban.

"Passing the torch"

Joao Mário - Hat meccs, három gólpassz. Az ő helyzete is érdekes, mert hát csak erre tekintve mit keresne ő mégis itt? Mindannyian tudjuk: kezdőként sajnos rendre meg van lőve, a Bologna ellen pedig ezzel szinkronban sikerült asztalra tennie a 2017/2018-as idény talán leggyengébb egyéni teljesítményét. A tavalyi kapu előtti bizonytalansága még durvább méreteket öltött az elbaltázott helyzeteinek köszönhetően, ez pedig egyszerűen alkalmatlanná teszi a trequartista szerepére. Az a bizonyos vételára egy szupercserének kicsit borsos (Inter-léptékkel nézve), márpedig úgy tűnik, hogy az a szerep jobban fekszik neki a mostani keretben - és sokak szerint nincs is több benne. 

Roberto Gagliardini - Amennyire szurkol neki minden interes, annyira nem sikerül egy jó formát állandósítania - csak nem múltak el tehát nyomtalanul az utóbbi másfél év szintugrásai (így gondolja legalábbis az optimista énünk). Láthattuk, a jó alap nála is megvan, ahogy az is szembeötlő, játékának melyik aspektusaira kell leginkább ráfeküdni: a passzjátékát és labdabiztonságát amilyen hamar csak lehet, komolyabb szintre kell fejleszteni, minden csak másodlagos egy olyan fontos pozícióban. Egy-egy kirívóan rossz teljesítményekor komolyan az volt az érzésem, hogy ezt a szintet kis túlzással egy NB1-ből random módon kiemelt középső középpályás is hozná.

Amikre szívesen emlékszünk:

Perisic jött, látott... És beverte, mint ló a lónak. Ezzel a megmozdulással egyszersmind a vitás kérdéseket is lezárta, plusz egyúttal jó korán bejelentkezett az év gólja címre is.

A csodás Roma elleni fél óra, azon belül is Icardi két remekbe szabott találata kapott egy-egy szavazatot, és való igaz, mindkét kivitelezés tökéletesre sikeredett, pontosabban olyanra, amit egy hozzá hasonló centertől (el)várunk. Nem véletlen ám, hogy Alisson egyikre sem tudott mozdulni, az elsőnél a váratlansági faktor például nagyjából az egekben volt a passz és az átvétel után... Talán az ilyesmire mondják, hogy érzi a kaput.

Viszonylag sokan izgalomba jöttünk az utolsó átigazolási napon érkezett Karamoh debütálásától, ugyanis láttunk tőle egy-két olyan megmozdulást, amit az utóbbi időben Inter-szélsőtől viszonylag ritkán. Persze az is rögtön lejött, hogy kicsit még nyers, de már első blikkre is több a kakaó benne, mint mondjuk a nála sokkal drágábban vett Gabriel Barbosában. Igencsak kíváncsian várjuk a folytatást.

Amire kevésbé szívesen emlékszünk:

Igazából mivel a tabellán elfoglalt helyezést tekintve óriási baj nem történt belőlük, csupán említést érdemel a Crotone, Bologna, Genoa trió ellen mutatott játék, illetve annak teljes hiánya, mindenfajta tervszerűséggel együtt. A mazochisták megnézhetik az összefoglalókat sorban itt, itt és itt. Egy mondat erejéig itt is érdemes érinteni a Joao Mário által bemutatott bolognai burleszket.

Szakmai döntések:

Először is rögzítsünk egy tényt: bár az edzőmeccsek értékét és eredményeit mindig érdemes a helyükön kezelni, a csapat július 15-én, a Nürnberg ellen veszített utoljára, olyan pedig egészen biztosan nem létezik, hogy ez a véletlen műve legyen - gyenge produkciók ide vagy oda. Ezzel kapcsolatban a Spalletti-faktort nyugodtan felvéshetjük, hiába nem áll (még) rendelkezésére az optimális keret, eddig pontok tekintetében a maximumot hozza ki a játékosaiból. Nyilván kérdés ilyenkor, hogy az a bizonyos vékony jég elreped -e, és nehéz is az utóbbi évek tükrében optimistán állni a dolgokhoz, de európai kötelezettségek híján akár ez a szűkös játékosanyag is elég lehet a relatíve eredményességre.
A személyi kérdésekről is sokat beszéltünk: a Dalbert-Nagatomo kérdéskör egyelőre kicsit aggasztó, ahogy az is, hogy a középső középpályások közül két normális teljesítménye egymás után csak Vecinonak volt. A támadó harmadban való komolyabb visszaesés pedig csak hab a tortán, ezeket tekintve pedig tényleg szinte csodaszámba megy, hogy az Internazionale ott áll a tabellán, ahol. Ahogy már taglaltuk, nem lennénk szomorúak, ha a kopasz mester újítás gyanánt bedobna egy másik formációt is (legyen mondjuk 4-3-3), hátha abban az esetben némelyeknek jobban kidomborodnának az erényei. Talán erős, hogy ez egy halva született ötlet, de eddig egy-két kósza hírtől eltekintve semmi nem utal a változásra.
Vezetőségi részről a Mercato ki lett vesézve, azóta pedig sok minden nem történt (nem is történhetett) néhány szponzori szerződést és egy Perisic-hosszabbítást leszámítva - utóbbiért természetesen jár a pacsi.
(Összesített osztályzat: 4/5)

Öt győzelem és egy döntetlen, 12:2-s gólaránnyal - eredményeket tekintve jól nézett ki ez az időszak, a játékot nézve már egyre kevésbé, és hogy ez az út hová visz... Nos, talány még, az elkövetkező hónap a rangadókkal sok mindenre választ ad majd.

Végül ne feledkezzünk meg a szokásos szavazósdiról sem, lássuk, kit láttatok a legjobbnak!