Nerazzurri

5 dolog, amit meganultunk tegnap

2017. október 02. 19:42 - bimre_

brozo_fejes.jpg

Bevetette már ezt a formátumot PaulPierce kolléga is korábban, úgyhogy gondoltam, most én is megpróbálkozom. Persze, ezt az 5 dolgot nyugodt szívvel kiegészíthetitek (sőt!), de akár vitathatjátok is, ahogy jól esik. Gondolom senki előtt nem lövöm le a poént, hogy újabb három ponttal gyarapodott a kis puttonyunk, ugyanakkor a maradéktalanul elégedettől irtózatos messze vagyunk. Na, de lássuk azt az 5 "takeawayt".

1. Epic Brozo is back!

Senki nem dőlt volna a kardjába, ha a nyáron új környezetbe kerül a horvát, bár az világos volt, hogy Kondo és közüle csak az egyik távozhat, ha nem akarjuk a keretet vészesen meggyengíteni. Ez meg is történt, a francia dobbantott, Brozo maradt, így első számú opció volt a középpályánkra, minőségi embert kell behozni.

Róla pedig eddig is tudtuk azt, hogy Marioval ellentétben veszélyes távolról, valamint a kapu közvetlen közelében sem jön zavarba - ergo, jobban állhat neki a tequartista-szerepkör, mint a tar portugálnak. A feltételes mód pedig azért jár, mert Brozovic rettenetesen kiegyensúlyozatlan, úgyhogy Spalletti akár sorshúzással is eldöntheti, hogy ki kezdjen ott, nem csökkenti a saját esélyeit semmivel.

2. A 4-2-3-1 egyelőre nem működik

Nem önmagában a felállással van probléma, hanem azzal, amit kihozunk belőle. Illetve inkább azzal, hogy semmit nem hozunk ki belőle. Ahogy Rolkó kolléga is írta korábban, a játékosaink egymást erősségeit nem képesek kidomborítani, hanem kvázi ezeket eltüntetik. Nem sok értelme van olyan formációban pályára lépni, ahol van tequartista, ha nincs tequartistánk. Ahogy annak sincs sok értelme, ha van egy mélységi irányítónk, aki ugyan tud egy az egyben is szerelni, de nem elsősorban ez az erőssége, mégis olyan poszton játszatjuk, ahol ez elvárás. Éppen ezért Borja Valero energiáját is sokkal jobban felemészti, hogy védekezésben ütközések sorát várnák el tőle. Ahogy a Juve anno tehermentesítette Pirlót, úgy kéne nekünk is ezt megtenni a spanyollal, amire a belső középpályás-állományunk mennyiségre és hellyel-közzel minőségre is megvan. A fentebb említettekből kiindulva Gagliardini és Vecino is lehetne hasznosabb, szemre is értékelhetőbb egy három fős középpályán (csak nagyon halkan mondom: vagy három belsővédős). Innentől kezdve ez viszont már a jó Luciano felelőssége.

epic_brozo_is_back.jpg

Csavard be, mint Epic

3. Középpályás védekezés továbbra sincs

Ez a probléma kevésbé felállás-függő (sőt), sokkal inkább annak a számlájára írható, hogy messze nincs még kész a csapat játéka hátrafelé sem. A két szűrő, illetve egy középső védő érkezése azért épp eléggé képes felforgatni a középpályás védekezést, mivel szüksége van ezeknek az embereknek is arra, hogy összeszokjanak, így idővel az együttmozgások kialakulnak, és kevésbé lesz átjáróház a pálya közepe. Most viszont még az, amit egy Beneventonál csak picivel jobb csapat is kíméletlenül ki fog használni. Az már csak egy kis plusz probléma, hogy a második pontban említettek miatt is hendikeppel indulunk a kontrák ellen. Csak egy statisztikát citálok ide: a meccseinken átlagosan 12,3 lövést eresztenek el a kapunkra az ellenfelek, míg a velünk azonos pontszámmal álló Buzizebra ellen csak 9.3-at.

4. A széleken továbbra is szenvedünk

Nyilván unjátok már Ti is, de mi is, hogy szinte minden meccs után ugyanazt tudjuk csak leírni: a szélsőjátékunk minden, csak nem elfogadható. Candrevánk tegnap épp letudott egy jó meccset, de neki szenvedés lesz a kis- és középcsapatok ellen a későbbiekben is, ebben a 4-2-3-1-ben, a jobb oldalon, jobblábasként, betömörülő ellenfelek ellen maradnak az értelmetlen és pontatlan beadások, meg az idegeink teljes kizsigerelése. A másik oldalon is inkább a számok javítanak a dolgon, Perisic is csak a kanadai táblázattal tud villogni, semmint a teljesítményével. Mindkettőjüknek javulnia kell, vagy Spallettinek kitalálni valamit, amivel jobbá teheti őket, mert ez édeskevés lesz.

5. Kibeba...hatalmas mákunk volt a sorsolással

Mind a tabella, mind a mai napon kijött, első INC Power Ranking igen hízelgő ránk nézve, elég egyértelműnek tűnik, hogy kívánni sem lehetett volna jobb sorsolást az idény elejére. A két rangadó a legelején nagyszerű ütemben jött, a nyáron szétszedett Fiorentina elleni lendületet továbbvittük az edzőváltó Roma ellen, volt mesterükkel a mi fedélzetünkön, majd jöttek a rettenetes gyenge csapatok elleni nyögvenyelős győzelmek, amiket játék nem feltétlen érdemeltünk meg, a játékoskeretek közti elképesztő minőségbeli különbségek miatt tudtunk behúzni. A pontvesztésünk már egy középmezőnyi közepi Bologna ellen volt, ami meg egy sima zakónak nézett ki, de egy elképesztően buta/szerencsétlen tizivel ikszre mentettük. Viszont, hogy pozitívat is említsek, ez a 19 pont rettenetesen fog kelleni a végén, ebben a csapatban jelen helyzetben nemhogy több nem volt, még ennyi se, úgyhogy nagyon becsüljük meg.

Innentől kezdve viszont vége a jó világnak, egymást fogják követni a húzósabbnál húzósabb fordulók, rögtön egy dupla rangadó Madonninával, majd nápolyi kirándulással. Spallettinek fel van adva a lecke, de benne azért lehet bízni, hogy kitalál valamit.

Videó a győzelemről:

komment
süti beállítások módosítása