Nerazzurri

No, nem baj, majd vasárnap

2017. február 01. 22:13 - bimre_

priosmiranda.jpg

Tegnap este, a második kapott gól után vetette fel Bobogoal, hogy a régi szép időkben még mi mondogattuk a riválisoknak, hogy zero tituli, viszont most már több, mint fél évtizede nálunk is ez a helyzet. Idén sem nyerünk kupát, megint nem sikerült javítani a közös meccsnézések statisztikáján (egészen botrányos, jómagam 1 győzelemre emlékszem úgy 10-12 alkalomból), úgyhogy csabinter szavait követve vasárnap otthon maradunk. Tragédia egyébként nem történt, sőt, lehet találni pozitívumot is, ha az ember akar.

Keretes szerkezetbe foglaltam magamnak az elmúlt bő egy hónapot: valamiért mindig úgy jött ki a lépés, hogy nem láttam a csapatot játszani januárban. Ennek megfelelően legutóbb is pont a Lazio vizitált a Meazzában, abban mondjuk több örömünk volt.

Joao Mario, az általam Inter-mezben még nem látott Gagliardini és Icardi lett a rotáció "vesztese", cserébe K-dog, Banega és Palacio bizonyíthatott (utóbbi kettőnél: volna). Nem mondanám, hogy fertelmesen rosszul kezdtünk, Perisic a negyedik percben megszerezhette volna a vezetést, de nem találta el a rövid alsót. Csendesen csordogált a meccs, bár a motivációra nem lehetett panasz, hiszen Kondogbia lökete súrolta a kapufát egy Palacio, Ansladi koprodukcióban előadott labdaszerzés után bő negyed óra elteltével. És ennyi, itt meg is állt a tudomány úgy 50 percre.

A 20. percben egy random Lulic beadás után Ansaldinak nem sikerült lekövetni a befele mozgó Felipe Andersont, aki - adjuk ezt meg neki - nagyon szépen csúsztatott a hosszú alsóba. Ami ezután következett, az egy teljes fejezet a "Hogyan ne futballozzunk a Juventus ellen" című best sellernek. Teljes káosz a középpályán és a védelemben, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy rossz esetben akár 0-4 is lehetett volna 35 perc után. A legkirívóbb időszakban 3 perc alatt háromszor kontrázott szana-széjjel minket a Lazio: előbb Immobile választotta a "stadionbú ki"-megoldást ziccerben (Miranda döbbenetes hibája is kellett a helyzetbe kerüléshez), majd Felipe Anderson jött a "Handanovicba be"-formulával, végül Murgia nem tudta hirtelen eldönteni, hogy essen-e vagy ne  a tizenhatos előterében. A félidő végén egyébknét gyanús, hogy járt volna nekünk egy tizi, mert Parolo mindent eltalált a labdán kívül - főleg Candreva lábát - a tizenhatoson belül, de néma maradt a síp.

A második félidő elején az előbb említett Parolo felbikázta a harmadik gyűrűre 4 méterről a labdát egy szöglet után, de az időközben beállt Mario labdaeladásából már úgy ment végig egy kontra, ahogy azt megálmodták Róma kék felén: Miranda piros, büntető, amit Biglia bevert. Egy bő 10 perc elteltével kezdett el focira emlékeztető dolgokat mutatni a csapat, Icardi okosan kiállíttatta Radut, Brozovic meg szép gólt fejelt, de az igazat megvallva, az egyenlítésre nem volt esély. Nem is lett volna megérdemelt, az a csapat jutott tovább, amelyik jobban játszott a meccs nagyobb részében.

brozogol.jpg

Persze, jobb lett volna elődöntőt játszani, de ezen a kedd estén kevesek voltunk hozzá. Koncentráljunk inkább a pozitívumokra. Egyrészt lekerült a csapatról a nyomás, amit a zsinórban szerzett győzelmek generáltak, erre pedig nincs kevésbé fájó alkalom, mint a kupa. Másodsorban az összes létező hibát elkövettük csapatként és egyénileg is, remélhetőleg ezzel letudtuk egy időre (legalább vasárnapig) a rossz napot. Harmadrészt, talán egy kicsit el is lehet altatni a Rabruhásokat, mondván, nem is olyan jó ez a csapat. Pedig én még látatlanban is hiszem, hogy de, ezt pedig meg lehet mutatni Torinóban. Nagyon nem akarok előreszaladni, de bőven lehet analógiát találni egy 5 évvel ezelőtti meccsre gondolva. 

Minden hiba, ügyetlen, buta, rossz megoldás lényegtelen, majd vasárnap jó lesz.

komment
süti beállítások módosítása