Még egyszer sem volt alkalmunk úgy leülni beszélgetni, hogy volt okunk az örömre. És bár a tabellára továbbra sem jó ránézni, újra érezzük: talán van még miért szurkolni 2017-ben. Értékelünk, kritizálunk, de nem úgy, mint a korábbi adásokban. Most már reménykedünk.

Lassan véget ér 2016 is, egy újabb sikertelen év, ami ellenére azért mi próbáltunk titeket kiszolgálni a lehető legszínvonalasabb módokon -  azonban itt és most nem rólunk lesz szó, hanem Rólatok, kommentelőkről, olvasókról. Mert természetesen TI tartjátok bennünk legjobban a lelket, mindig jó…

Amióta az Interrel foglalkozó karakterek százmillióit püföljük bele a billentyűzetbe, azóta érik egy poszt a klub valaha volt szerintünk legjobb 11-éről. Most, hogy a karácsonyi hajtásban láttunk igazából szerelmet, meghívtuk vacsorára Anna Scottot, Polak Romanski a Bütykös Bogarakkal együtt…

Újabb év, újabb zárás a Lazio ellen a Meazzában. Tavaly ennél nagyjából ötször lelkesebben vártuk, hatalmas pofára esés lett a vége. Akkor jók voltak az előjelek, jelenleg inkább rosszak, hátha most ebből fog kisülni valami olyan, amitől mosolygósan fog telni a karácsonyunk...  

A tegnapi meccs után nagyon mosolyogtam. Emlékszem, amikor a magyar válogatott nagy nehezen nyert egy középszintű kelet európai csapat ellen egy selejtezőben (legyen mondjuk Moldova), majd rá három napra 40 ezren voltak a Puskásban San Marino ellen. Valami hasonlót érzek én is. Két aprócska…

Vasárnap, 12:30, vendégjáték a Sassuolo ellen. Mintha ez valahonnan rémlene nekünk az utóbbi évekből... Á, igen, megvan! Jó lenne, ha visszaköszönnének az akkor történtek, de igazából nem vagyunk telhetetlenek, ha úgy alakul, megelégszünk egy 5-6 gólos győzelemmel is.    

  … ez a mondat hagyta el a számat, mikor tegnapelőtt este Marcelo Brozovic távoli bombája Perin hálójába csapódott. Főleg mivel a meccs egy olyan szakaszában történt, amikor a mutatott játék és a helyzetek száma alapján úgy körülbelül egy nagy semmit érdemelt volna az Inter. Egy happy enddel…

Van egy pár oka.

Az EL-sorsolás után, augusztus végén az Inter-szurkolók egy emberként fogalmazták meg a gondolatot, miszerint jó lenne, ha az utolsó fordulónak már tét nélkül, felszabadultan lehetne nekivágni. Nos, jelentem, sikerült a hadművelet, persze egyetlen aprócska szépséghibával.    

Így, ebben a formában utoljára láthatjátok ezt a rovatot, legközelebb már megújult köntösben érkezünk havi értékelővel. A csapat nem igazán tett róla, hogy ünnepi hangulatban búcsúztassunk, de ezen már természetesen meg sem lepődünk...