Igen, mindennek vége. A tegnapi, Sampdoria ellen elszenvedett 1-0-ás vereséget követően kijelenthetjük, hogy az Inter számára ennyi volt a 2016-17-es labdarúgó idény. Szerintem tegnap este óta minden Nerazzurro azt kérdezi magától: el vagyunk átkozva?

Míg az Inter egy „szimpla” Sampdoria elleni vendégjátékra készül, Frank de Boer számára tulajdonképpen minden forduló vérre megy. A hármas vereségsorozat óta Damoklész kardjaként lebeg a feje felett a menesztés veszélye, és bár a  Torino elleni meccs jól sikerült, egy ma esti buktával könnyedén vége…

A csapatnak legalábbis biztosan, Frank de Boerról nem vagyok meggyőződve. Ugye, hogy lehet így is? Kár, hogy a Torinonál sokkal gyengébb csapatok ellen nem sikerült hasonló szintű játékot produkálni, mindenki szájíze másabb lenne, nem is kicsivel.     

Megkérjük kedves Frank de Boer nevű utasunkat, hogy hagyja el a vonatot, és erre figyelmeztesse utastársait is.

Van -e értelme egy ilyen teljesítményt értékelni? Hogyan lehetséges ilyen szintű összeesés? Miért velünk történik ez újra és újra? Keressük a válaszokat és az okokat.    

Vasárnap délután Bergamoba látogat kedvenc csapatunk, ahol azt hiszem, elválik a szar a májtól. A csütörtöki, trágyába csomagolt győzelem után az a kérdés, hogy milyen is ez a játékosok alkotta közösség. Olyan, amelyik a tengernyi belső (Brozovic-, Kondogiba-ügy) és külső (köszi a könyvet, Mauro)…

Nagyon is. Mert mentálisan ennyire mélyen nem nagyon volt ez az Inter az elmúlt években, pedig nem szárnyaltunk mostanában elérhetetlen magasságokban. És ez nem az ő hibája. Többek közt itt van neki egy magatartászavaros horvát, meg a fehér Balotelli.

Viharos napokon van túl az Inter drukker és bár  szívünk harcedzett, úgy tűnik, mindenre azért Mi sem vagyunk felkészülve. Nekem személy szerint az EL-hez sincs idegrendszerem, de ami ennél is szomorúbb, hogy eddig nagyon úgy tűnik, a játékosoknak sem lépi túl az ingerküszöbét a kontinens második…

Ritkán mondok olyat, hogy jól jött a szünet a bajnokságban, de hiába a biztató játék és a javuló forma, azért az EL-lel súlyosbított római vereséget feldolgozandó, pont időben érkezett a halálosan unalmas válogatott pauza. A nagy rohanás és érzelmi hullámvasutazás után kicsit leülepedhetett mind de…

Hosszú idő után visszatér (ezen a felületen viszont először jelenik meg) állandó rovatunk - a meglehetősen eseménydúsra sikerült első bő hónap eseményeit vesézzük ki a megszokott módon.